Egy vak kislány jegyzetei

10.

Éppen az előbb vett fel apu az iskolából. Szerencsére most van az őszi szünet, talán egy kicsit több időm lesz Amara-val gyakorolni és talán egyben kideríteni ki lehetett az a fiú...
De megmondták, hogy nem jó társaság, nem kéne foglalkoznom vele, de ugyanakkor valamilyen hasonlóság lehet köztünk. "-Én is örvendek." - Emlékeztem vissza még arra a pillanatra amikor egymás kezeit fogtuk.

-Madison, be kell ugranom a kórházba, ott hagytam fontos papírokat. Megvársz itt vagy inkább ott az orvosi szoba előtt megállsz?
-Inkább megyek veled ha nem baj. - mondtam miközben kiszálltam a kocsi hátsó üléséből. Egyből éreztem apa jelenlétét mellettem, majd szorosan együtt elindultunk a kórház épületébe.
-Na és hogy megy a suli?
-Egész jól, nincs semmi különös. - kezdtünk neki egy kis beszélgetésnek, hogy rövidebbnek tűnjön az út apa szobájáig.

-Figyelj csak, itt van pár ülőhely nyugodtan ülj le. Egy pár perc és jövök.
-Rendben-rendben. - mondtam miközben a kezemből előkaptam a telefonom és elkezdtem egy kis zenét hallgatni. Annyira várom már, hogy elmehessek arra a zongorakoncertre! Igazi élmény lesz, nem csak azért mert egyszerűen imádom azt a zenét de még a legjobb barátommal mehetek. Ez annyira-- Hirtelen félbemaradt a gondolatszál a fejemben. Egy kéz megszorította az enyémet. Majd az a valaki leült mellém és felém fordította a felső testét.

-Elnézést ki va-
-Bocsáss meg, hogy ebbe a világban is követlek, de csak te tudsz segíteni rajtam. - ez, hogy lehetséges? Hallottam mit mond, de a fülhallgató még a fülemben van. Ez az a fiú lenne akitől óvakodnom kéne? De hiszen hogyan jutott át ebbe a világba?
-Kérlek, beszélj egy kicsit lassabban.
-De én meg sem szólaltam.
-Ha megfogjuk egymás kezeit, halljuk egymás gondolatait is.
-Mi a neved?
-Theron a másik világbeli nevem. Jelentése: a vadász. Te pedig a kiválasztott vagy.
-Ne hívj légy szíves a kiválasztottnak, nagyon nem szoktam még hozzá. Az igazi nevem--
-Nem kell elmondanod. Elég ha csak mi a más világi nevünket ismerjük.
-De te, mit keresel itt?
-Nem csak te vagy az egyetlen aki átjár a két világ között. Én is egy olyan személy vagyok. Nagyon örülök, hogy itt találkoztam veled Kiválasztott.
-Én is örülök, de az apám nemsokára itt lesz szóval el kell menned.
-Ég veled...- hallottam halkan legutoljára, amikor gyorsan elengedte a kezem és eltűnt a folyosóról.

-Meg van minden papírom, de még beugrunk egy valahova. - Jaj, ne csak nem Steve-hez..

Gyorsan megragadta apa a csuklómat és elkezdett húzni végig a kórházi folyosókon. Remélem nem akar apa berakni arra az alváskivizsgálásra. Legrosszabb esetben felhívom anyát, hogy mentsen ki innen.

Nem tartott sok időbe, mire Steve irodaajtaja elé nem értünk. Apa egy határozott kézmozdulattal lenyomta a kilincset és beengedett maga előtt.
-Áh Madison! Te mit keresel itt? Jöttél segíteni apukádnak? - integettem és elmosolyodtam.
-Nos Steve, elméletileg itt van Miss Jones beteglapja nálad. - mondta apa miközben elengedte a kezem és elindult az irodában elhelyezett kis kanapé felé.
-Oh igen! Azt hiszem valahol itt lesz. - mondta Steve majd elkezdett a papírok között keresgélni. -Figyelj csak Madison, nyugodtan tapogatózzál semmi veszélyes nincs ebben a szobában.-
Elkezdtem a falak mentén haladni, egy kis asztalka tele kisebb lim-lom tárgyakkal. Egy ceruza, pár radírmorzsa, és egy hegyező. Akkor itt egy rajzfüzetnek is lennie kell nem igaz? Talán az lehet az asztal bal sarkában. Ahogyan egyre közelebb emeltem a kezem a bizonyos tárgyhoz egyre melegebb lett a tenyerem, nem sokat gondolkozva ezen megérintettem a vázlatfüzetet. A kezemből áradó hő saját magamat is meglepve, hirtelen, sziszegő hangot kiadva elugrottam.
-Minden rendben? - kérdezte apa, de nem válaszoltam. Majd valaki megállt mellettem.
-Látom megtaláltad a fiam vázlatfüzetét. Nemrégiben kezdett el rajzolni és eléggé ügyes benne. Hmm oh igen! Itt van Miss Jones kórlapja és semmi különöset nem találtunk. - mondta Steve ahogy átadta apának az iratokat.
-Köszönöm Steve! Akkor mi mennénk is. - köszöntünk el, de pont mielőtt becsuktam volna az ajtót.
-Madison! Gondolkoztál azon a kivizsgáláson akkor?

Írói megjegyzés: Elnézést mindenkinek aki rendszeresen követte a történetet. Őszintén szólva, nem szeretném elsiettetni a történetszálat, ezáltal nagy írói blokkom volt a történettel kapcsolatban. De a nyári szünet alatt, egészen biztosan többször fogom frissíteni ezt a könyvet is! Köszönöm, hogy elolvastad! :)