Csók Lista

The world is a boss...

SeggfejTaplóGörény😭: Izzie, ideje lenne beszélnünk...

ME👅🕴: Jó beszéljünk...Felejts el! És lehetőleg örökre!

SeggfejTaplóGörény😭: Izzie, én tényleg...

ME👅🕴: Nem érdekelsz Luke! Nem akarom, hogy érdekelj! Azt akarom, hogy hagyj békén, hogy felejts el, hogy ne szeress, hogy rám se nézz, hogy ne gondolj rám! Mert ha én szenvedek! Azt nem viselem el, hogy te is! De te választottál! Sőt mitöbb!  Igazából választanod se kellett azt már megtetted több mint három éve! Igen, ismerem a történeted! De akkor is szeretném, ha TE! Szemtől-szembe álltál volna elém! Ha TE anno teszel valamit! Ha TE most tettél volna valamit! Oh Lucas...Ezt jól elszúrtad! És talán én is...

SeggfejTaplóGörény😭: Izzie, szeretlek! Mindennél jobban! És ez az egy valami amiben biztos vagyok, hogy igaz! Egy utolsó szemétláda vagyok! Egy senkiházi! Egy becstelen görény! Mindennél jobban akarom, hogy szeress, hogy minden történjen máshogy...de nem fog! Nem változtat a dolgokon, ha szakítok! Nem változtat a dolgokon, ha másképp döntök! És sajnálom! Mindez nem történt volna meg ha Loren nem csal meg! Ha nem veszem a bátorságom, hogy bevalljam neked! Ha nem veszlek rá, hogy belém szeress! Sosem szerettem  volna, hogy szenvedj Iz, én csak téged akartalak , mindigis téged. Akkor, most, és mindörökké...

ME👅🕴: Kérlek, tűnj az életemből. Örökre.

SeggfejTaplóGörény😭: Szeretlek, és azt kívánom bárcsak az enyém lehetnél...légy boldog, Izzie...

~Szeretlek, Luke, örökre...- De ezt ő sose kapta meg...

A lány csöndesen sírdogál az ablakpárkányban. Sötétbe burkolózva bámulja az eget és várja, hogy könnyei elfogyjanak és elragadja az álom...

-Izzie, ébresztő-rázott ki egy bársonyos hang a rémálmaimból. Vagy talán maga az életem a rémálom...

-Reméltük, hogy felkelsz-fogadott búskomoran May az étkezőben.

A márvány pult előtt ült, azon az öreg tölgyfa széken.

-Neked is jó reggelt-foglaltam helyet mellette

-Este bementem hozzád. A telefonod az öledben hevert és könnyes volt az arcod...Mi történt Iz?-az érzelmek csakúgy vegyültek a lány arcán. Bánat, együttérzés, fajdalom, kíváncsiság, félelem, bűntudat és még vagy ezerfelé dolog.

-Kérlek, May. Hagyjuk az egészet a francba-legyintettem bágyadtan, majd az élem rakott ételre fordítottam minden figyelmet.

-Ohh Izzie. Ennyivel még senki sem úszta meg-paskolt vállon, majd magamra hagyott.

-Szerinted én nem tudom?-suttogtam magam elé

      ...

A lány ismét magányba burkolózva ült a sziklás peremén,
Várta, hogy minden egy csettintésre megoldódjék.
De tudta, hogy ez nem jő el,
S lassacskán, neki is mennie kell...

-Mond, Izzie-lehelte maga elé-Mégis mit szenvedsz ennyiért-nevetett hitetlenül-Ez semmi...Vagy talán túl sok...

  ....

-Ohh, kincsem. Én bízom benned. Megtudod csinálni. Erőebb vagy mint bárki hinné...-hallottam anya szavait a fejemben-Ohh , kincsem. Bátrabb vagy mint gondolnád. És ne feledd. Sose add fel! Ha valami nem jön össze, annak nemis kellett. Nevess egyet és sétálj tovább, kicsim. Nincs értelme tovább boncolgatni. Ne feledd, a remény ott van a szívedben...-ekkor a nyakamhoz emeltem kezem, és kezembe szorítottam azt a madaras madált, amit anya akkor zárt ujjaival a markomba, amikor ezeket a szavakat mondta.

A madárról mindig a szabadság jut eszembe. A szárnyalás. Hogy oda juthatnak el ahova csak szeretnének, de mégis lánchoz vannak kötve...télen mindig melegebb éghajlat felé veszik az irányt, nyáron pedig mindig visszatérnek. A madárról a legtöbb embernek a szabadság jut elősször eszébe, viszont ők talán sosem gondolnak a részletek mélyére...

Gratulálok, Izzie. Mindig olyan szép gondolataid vannak. Akár lehetnél író is. Pff, na persze. Még az kéne! Előbb kergetném sírba magam, minthogy az emberek azt gondolják tudják ki ő, de ezt senki sem tudja, csak saját maga. Az emberek nem adnak esélyt másoknak. Elhiszik azt amit a másik mutat, de az csak illúzió. Az egész élet..., csak egy illúzió...

És mi mind rabjai vagyunk ennek a szem fény vesztésnek...

-Akár a kis bábok-ráztam a fejem-Mint ezer milliónyi kiskatona akik elhiszik amit észrevesznek, elhiszik, hogy élnek. De senki sem él igazán...senki sem látja a világot...azt ami a világ igazán...mind csak azt látják amit észrevesznek... mind csak azt látják amit mutat feléjük...

Érdekes kis játék...mi elhisszük. A világ pedig magányosan figyeli a hiszékeny kisember figurákat...Háh! Mint egy színházi előadás. Ami sose  kezdődött, és sosem lesz vége...