🔹A Mordon lány🔹

|Második|Vonatút és beosztás|

Szeptember elsején korán keltem. Még csak hat óra volt, úgyhogy mindent ellenőriztem, hogy minden bent van e a ládámba, megetettem a baglyot és elővettem az egyik kedvenc könyvem, a Vámpírlegendákat.

Nagyjából egy óra múlva aztán anya  és apa is felkelt. Azon kivételes napok egyike, mikor itthon volt.

Együtt mentünk a King's Crossra autóval, majd ott sajnos apu elbúcsúzott, mert tízre kellett mennie.

Háromnegyed tízkor léptük át a falat, felszálltam a vonatra, kerestem egy szabad kupét, lepakoltam, majd újra le elköszönni.

-Sok sikert és szerencséd a tanévedhez, kicsikém! Majd írunk neked. Vigyázz magadra!-búcsúzott anyukám, majd, mivel a vonat már dudált, a többi diákkal együtt én is felszálltam.

Féltem, hogy egyedül fogok utazni, hisz a mugli iskolában nem sok barátom volt. Ám ekkor egy barátságosnak tűnő fiú nyitott be.

-Szia, azokon a helyeken ül valaki?-kérdezte.

-Nem, nyugodtan foglalj helyet-válaszoltam mosolyogva.

-Huhh, szerencse, mert már a fél vonatot bejártam és minden fülke tele volt. Egyébként Peter Hushpush a nevem. Téged hogy hívnak?

-Charina Mordon vagyok. Te melyik házba kerülnél legszívesebben?-tettem fel az engem leginkább izgató kérdést.

-Bocsi, de nem sokat tudok a házakról meg ilyesmi. A szüleim meghaltak, így árvaházban nőttem fel. Hagridtól tudom, hogy mi vagyok.

-Ohh, azt sajnálom. Négy ház van a Roxfortban:a Hugrabug, Griffendél, Hollóhát és a Mardekár-azzal tartottam neki egy hosszú beszámolót minden házról, a kviddicsről, régi boszorkányokról és varázslőkról és a minisztériumról is. Petert minden érdekelte. Reméltem, hogy egy házba kerülünk, mert már az út alatt elég jó barátok lettünk.

-Sziasztok, Remus Lupin vagyok, prefektus, lassan megérkezünk, öltözzetek át!-nyitott be egy vézna Griffendéles (a nyakkendőről láttam) fiú.

Átöltöztünk, majd azt is elmondtam Peternek, hogy mi az a prefektus. Ekkor meg is érkeztünk.

Kint mát várt minket Hagrid, majd elvezetett egy tóhoz, ami csónakok ringtak.

-Egy csónakba négyen üljetek!

Beültünk Peterrel és még csatlakozott hozzánk egy fekete és egy szinte fehér hajú lány, akik ikrek lehettek az arcuk alapján.

-Sziasztok, Ella és Bella Avery vagyunk.

Mi is bemtatkoztunk, majd egyszer csak elénk tárult a száztornyú kastély képe. Gyönyörű volt.
Egy föld alatti barlangból másztunk fel az előtérbe. Ott Mcgalagony professzor elmondott pár szükséges informáciot, majd bevezetett egy kisebb terembe, egy kis idő múlva pedig egy nagyba.

A nagyteremben öt asztal volt elhelyezve, négy párhuzamusan egy pedig rájuk merőlegesen. Középen egy háromlábú szék állt, rajt egy kopott barna süveg. Tehát azt kell majd a fejünkre hűzni. Megkönnyebbültem. Így sokkal könnyebb, mint valami próbát kiállni.

Mcgalagony egy hosszú tekercset vett a kezébe.
-Akit szólítok, kijön, a gejére húzza a süveget, az beosztja őt a négy ház valamelyikébe. Mindenek előtt, kérem halgassuk meg a Süveg dalát!

[Ezt most nem fogom leírni, mert túl unalmas lenne]
A Süveg énekelt a négy házról, az alapítókről és a házak erényeiről.

-Charina Mordon-szólt Mcgalagony. A teremben kicsit kisebb lett a zaj, főleg a Mardekárosok asztaláná. Tudtam, hogy miért. Az apám sokak szüleinek keresztbe tett. De jó, más nem kezdhetett volna? Félősen lépdeltem a szék felé, majd leültem és a fejembe húztam.

-Hmm, emlékszem a szüleidre. Okos kis boszorkány vagy, de az ám. A szíved jó, akárcsak egy hugrabugosé. Ne ijedj meg, a Mardekár nem hozzád illő. Mindenek előtt viszont sok tehetség és bátorság rejlik benned. Hova tegyelek? Na jó, legyen a...Griffendél!-az utolsó szót már hangosan mondta.

Leültem ahhoz az asztalhoz, ahol a leghangosabb volt a taps. Leültem egy vörös lánnyal szemben. Észrevettem rajta a prefektusi jelvényt.

-Szia, Lily Evans vagyok, gratulálok, hogy a Griffendélbe kerültél. Bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám-mondta mosolyogva. Aranyosnak tűnt. Tovább figyeltem a beosztást.

-Bella Avery
-Mardekár-vágta rá rögtön a süveg.

-Ella Avery
-Mardekár-ezt egy kis habozás után mondta.

-Brigitte Alarts
-Hugrabug

-Helena Brights
-Griffendél-a lány leült egy hozzám közeli helyre.

És akkor végre:-Peter Hushpush
-Griffendél-felsóhajtottam. Végre egy barát. Peter leült mellém. Már korábban rájöttem, hogy valószínűleg valahogyan rokonságba állhat Tudor Hushpushsal, aki a Kviddics évszázadait írta.

Még egy ideig tartott a beosztás, lett még négy évfolyamtársunk. A vacsora után aztán Lily és Remus felkísért minket a hálótermekbe. Felmentünk sok lépcsőn és ha jól számoltam, a hetedik emeleten aztán megálltunk egy rózsaszín ruhás kövér hölgy előtt.
-Abrakadabra-mondta Lily jól érthetően a jelszót. A hölgy engedett, majd egy meleg hangulatú helyiségbe léptünk be, ahol égett a tűz. Megmutatták a hálótermek felé vezető utat, majd magunkra hagytak. Felmentem. Három bíborfüggönyös ágy fogadott.

Miután lepakoltunk, a szőke hajú lány szólalt meg.

-Szervusztok, végre a Roxfortban. Szerintem mutatkozzunk be. Kezdem: a nevem Helena Brights, mugli születésű vagyok.

-Én Charina Mordon, aranyvérű, metamorfmágus.

-Az én nevem Christine Hufkin, a szüleimet Voldemort ölte meg, még kiskoromban. Igen, kimondom a nevét. A nagynénémmel élek. A szüleim mágusok voltak, de apa mugli születésű, így félvér lettem. Mind a ketten a Főnix Rendjének tett szolgálat közben haltak meg.

-Az én szüleim is Rend tagok. Általaban nem mondom ki Tudjukki nevét, de néha megesik, mert anya a nevét, míg apa a Tudodki megnevezést használják-mondtam.

-Na jó, lányok, nekem még sokat kell még tanulnom-vigyorodott el Helena

-Jó éjszakát, holnap korán kelünk! Hatra állítottam ébresztőt-szólt Christine.

-Nem vagy normális, csak kilenckor kezdődnek az órák-mondtam bosszúsan nevetve.

-Aludjunk-zárta le Helena.