🔹A Mordon lány🔹

|Tizedik|Előítélet|

Már a vége felé közeledett a nyár, kezdettek hűvösek lenni az esték, gyakrabban esett az eső. Amikor kinéztem az ablakomon, akkor is épp vihar volt. Peter valamit olvasott. Aznap voltunk az Abszol úton, így a megvásárolt dolgaim gy kupacban hevertek az ágyamon.

-Lehangoló idő van, nem gondolod?-szóltam hátra Peternek.

-De, nagyon.

-Tudod, mi tenne jót nekem?

-Na, mi?

-Egy forró kakaó. Megyek is, és csinálok.

-Lééégyszi, hozz nekem iis!-nyavalygott a barátom.

-Chh, ezt ki kell érdemelni!-mondtam, majd birodalmiasan kivonultam a szobámból, de persze csináltam neki is.

--Szeptember 1.--

-Akkor menjetek, amikor a muglik nem látnak!-magyarázta fojtott hangon anya.

-Anya, már kétszer voltunk itt!

-Az nálad semmit nem jelent. Most mehetsz!

-Kössz!-Azzal megindultam a kilences és tízes vágány közötti jegypénztár felé. Pár pillanat múlva már egy egészen más környezet fogadott. Mindenhol taláros és süveges boszorkányok és varázslók, baglyok, macskák és egyéb állatok, és persze egy gyönyörű vörös vonat.

-A Roxfort Expressz!-sóhajtott fel Peter, mikor mellém ért.

-Jó lesz végre visszatérni. Idén lemehetünk Roxmortsba is. Már hiányoznak azok a klubhelyiségben töltött hétvégék, a nagyterembeli vacsorák, a könyvtár, és még a mágiatörténet is-ábrándoztam.

-Ne is mondd, amikor azokon a folyosókon sétálok, úgy érzem, hazaértem!

-Dettó. A teázások Hagridnál. És idén lesz sok új óránk!-lelkesedtem.

-Igen, legendás lények gondozása, asztronómia és rúnaismeret. Legalábbis nekem-sorolta fel a tantárgyait Peter.

-Én ugyanezekre fogok járni, csak rúnaismeret helyett számmisztikára. Remélem, nem kapunk sok házit-emeltem ki a számomra leglényegesebb dolgot.

-Imádom a Roxfortot!-sóhajtottam fel.

-Fiatalok, ha kiméláztátok magatokat, foglalhatnátok helyet-nevetett fel anya.

-Rendben, igaza van Mrs.Mordon-válaszolt neki Peter.

Felcipekedtünk a gőzölgő járműre, és keresgéltünk a fülkék között. Tíz percbe telt, mire találtunk egyet

Még lementünk anyuhoz, mikor megláttam, hogy Ella egyedül
álldogál a cicájával a kezében, mellette a ládája.

-Mindjárt jövök-szóltam anyuéknak, majd el is futottam.
Különös volt az, hogy Ella körül nem voltak emberek, és sokan mutogattak rá.

-Szia!-öleltem meg.

-Szia! Rég nem láttalak!-mondta, de nem volt túl lelkes a hangja.

-Majd a vonaton elmondod-nyugtattam, mert tudtam, hogy valami nagy baj van.

-Köszönöm.-Láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemében, de arrébb kellett mennem, mert visszatért hozzá a családja, és nem szívelnek engem, hogy szépen fejezzem ki magam.