🔹A Mordon lány🔹

|Tizenegyedik|Válogatás|

A Roxfort idén is csodás hangulatot árasztott magából, de mégis, valami megváltozott. A diákok féltek. Féltek attól, hogy a következő áldozat a családtaguk lesz. Én is féltettem a szüleim, és a nagynéném is. Épp ilyen fojtott hangulatú beszélgetés volt az is, amit a könyvtárban folytattunk.

-Az apám egy gyilkos!-hitetlenkedett Ella, majd letette a levelet, amit reggelinél kapott.

-Mi van?-néztünk rá egyszerre Peterrel rémülten. Még a tinta is megdermedt a pennám hegyén. Tudtuk, hogy Mardekáros barátnőnk szülei ontottak már ki életet, de ez annyit jelentett most: meghalt valaki. Újfent.

-A legjobb az lesz, ha a levelet idézem-mondta gúnyosan.-,,Édesapád most büszke magára, mert ő is a Nagyúr egyik fő Halálfalója lett. Ezt egy olyan nemes cselekedettel érdemelte ki, hogy megölte Marcus Vitrolt, az egyik évfolyamtársatok (Bella értesített) apját. Mivel érdemelte ki ezt ez az ember? A Nagyúr híveitől úgy szerzett információkat, hogy az ujságírói bűbájait használta, és ezeket az infokat kiadta a Reggeli Prófétának."
Ez azt jelenti, hogy egy újabb ember halt meg, aki a mi oldalunkon állt. És ráadásul aranyvérű volt. Nagy veszteség.

-A származás semmit nem számít!-akadtam ki.

-Ó-csapott a fejére Ella.-Bocsi, egy egész nyáron ezt a dumát hallgattam. Valamiért a fejemben marad egy kicsi a szüleim nézeteiből. Tényleg véletlen volt. De visszatérve: Ki az a Marcus Vitrol? Ismerős a vezetékneve...Vitrol...az évfolyamtársunk...RITA?-sikoltott fel suttogva. Mégiscsak egy könyvtár!

-Utálom Rita Vitrolt-vetette oda Peter.

-Egy pletykás kis...!-fejeztem volna be nem túl szépen, de Madam Cvikker közbeszólt.

-Vigyázzon a szájára, Miss Mordon! Ez egy iskola!

-Elnézést!-kértem bocsánatot.

-Igen, tudom, hogy egy hülye liba, de ő sem érdemli ezt meg!-vette halkabbra Ella.

-Ezt senki sem érdemli meg. Elveszíteni a szüleid a legrosszabb dolog-bámult ránk Peter keserűen. Tudtam, hogy igaza van. Sajnos ő ismeri ezt az érzést.

A kviddicsválogatás előtti napokon alig láttam Petert a klubhelységben, minden szabadidejében repült. Fogónak szeretett volna jelentkezni, de James Potter a jelenlegi, ezért azt mondta, a Terelő is neki való, arra a posztra pedig van hely, mert Bruckle lesérült, Torken pedig tavaly végzett. Én nem nagyon értek a Kviddicshez, de azt tudom, hogy Fogónak és Terelőnek egyaránt jó.

Egyik este, mikor engem is lerángatott, egy másik Griffendéles is ott edzett. Felismertem benne a negyedéves Thony Wirke-t. Nem ápolunk másmilyen viszonyt, csak látásból ismerem. Odakiáltott Peternek, ahogy kivettem, elég gúnyosan.

-Mivan, Hushpush, gyakorolsz? Vetélytársak leszünk, de tudd meg, nekem már az apám, és a nagyapám is mindig Terelő volt. Semmi esélyed ellenem, de próbálkozhatsz, legalább lealázhatlak.

-Ha ilyen nagy vagy, miért nem vagy még benne a csapatban?-röhögtem a képébe, mert amíg beszélt, közelebb mentem.

-Öhmm....-elakadt a szava.

-Amúgy meg kettő hely van, lehetünk egymás mellett is a csapatban-oktatta ki Peter.

-Az egyik hely biztos, hogy Batoné - sütötte le a szemét. Nem ismertem Batont, csak látásból. Annyi biztos, hogy Wirkevel barátok.

-Figyelj, úgyis az kerül be közülünk, aki jobb. Nem kell sértegetni, oké?-magyarázott Peter.

-Oké-hmm, a végére mennyire összement az a nagy szája.

A válogatás reggelén Peter semmit nem evett. Unszoltam, hogy legalább egy kis piritóst vigyen magába, de tiltakozott. Az arca falfehér volt, annyira izgult. Próbáltam nyugtatni, de úgy is sápadt maradt.
Kimentem vele a pályára, ahol sokan várakoztak. Mindenki kezében seprű volt, és épp Jamest hallgatták, aki a válogatás menetét magyarázta. Én csak leültem egy padra, és a Terelők! kiáltásra ,,ébredt" fel tekintetem. Meg kell mondjam, mindegyikük jól kezelte a labdát. Amikor leléptek a pályáról, James arra utasította őket, hogy üljenek ők is a nézőtérre, amíg az őrzőt kiválasztják. Peter mellettem foglalt helyet, és remegett az izgalomtól. Mikor az őrzők is végeztek, a csapat összedugta a fejét és pár perc múltán James kiállt, mint szó szóló.

-Nem húzom az időt; az őrző Jason Silver, a hajtó Celia Blengi, az új terelők pedig Adrian Baton és a hetedéves Alden Canham. Akik idén nem kerültek be a csapatba, jövőre is próbálkozhatnak. Jók voltatok, srácok!-mikor befejezte, Peterre néztem, aki letörten meredt maga elé.

-Nyugi, Peter, legalább megpróbáltad. Jövőre sikerülhet. Nagyon izgultál. Csak ez volt a probléma. Jó kviddicsező vagy!-nyugtattam, és egy ölelés után felbattyogtunk volna a klubhelységbe, de én még megkerestem Ellát, mert tudtam, hogy könyvtárban van.

-Te menj csak, én még megkeresem Ellát!-szóltam Peter után, majd elfutottam a másik irányba. Jól gondoltam, Ella ott volt a könyvtárban, de nem egyedül, ugyanis egy fiúval beszélgetett, aki, a nyakkendőjéről nézve hugrabugos volt.

-Sziasztok! - köszöntem.

-Szia Charry-pirult el enyhén Ella.-Ő itt Chason. Mint láthatod, hugrabugos. Chason, ő Charina, a barátom.

-Én nem is zavarok tovább-mosolyodott el, majd visszament a Hugrabugosokhoz. Nem szóltam utána, ismerem a Hugrásokat, nem sértődésből ment el, hanem illedelemből.

-Ki volt ez?-vogyorogtam Ellára a ,,mikorleszazesküvő" nézésemmel.

-Csak egy Hugrabugos fiú. Kedves srác. Gratulálni jött, merthogy jó vagyok gyógynövénytanból.

-Juujj, cuki love story-vigyorogtam őrülten, mint valami pszichopata.

-Jajj, hagyjál már-pirult el.

-Mindenesetre majd meg szeretném ismerni a jövendőbelidet.-erre a mondatra rácsapott a karomra.

-Nincsen köztünk az égen földön semmi!-küldött egy szúrós pillantást. Ő a házija felett görnyedt, én pedig az asztalán támaszkodtam. Lenéztem rá, egy "biztos?" mosollyal.

-Értem-mondtam, de a sület is hallhatta a szarkazmust.