🔹A Mordon lány🔹

|Kilencedik|Kviddics Világkupa|

Másnap nem történt nagyon semmi.
Pénteken indultunk a Világkupára, és úgy volt, hogy még három napot ott töltünk, amíg kezdődik a meccs, mert nem lehet egyszerre ennyi varázsló egy helyen, ugyanis, hogy szépen fogalmazzak nem tudnak eléggé 'muglisan' öltözködni.
Nem zsupszkulccsal, hanem vonattal mentünk, ezért nem valami gyorsan értünk oda. Mondhatom, elegem van már a mágiamentes dolgokból. Kiderült viszont, hogy a vonat végállomásan egy elhagyatott helyen van, és onnan még tíz mérföld az út a Stadionig. Cassy csak akkor árulta el, hogy itt van egy zsupszkulcs, mikor Peterrel már kihisztiztük magunkat.

-Na, kössz, ezt előbb is mondhattad volna-mondtam közömbösen.

A zsupszkulcsunk egy ócska kuka volt.
Először úgy voltam, hogy na, én ehhez hozzá nem nyúlok, de muszáj volt, mivel kéken felizzott, és a másik pillanatban már röpített is minket Elhagyatott-pusztára, ahogy Peter nevezte. Itt nem volt egy mugli sem, csak szórakozásra vágyó, vagy kviddicsbolond boszorkányok és varázslók, meg jó néhány varázslóőr.

Ezt a kis jegyzetet a sátrunkban írtam, hogy ne felejtsem el, hogy mi történt, és anyának tudjak mesélni, de meg kellett szakítanom, mert Peter bekiáltott.

-Gyere ki, Charry, nézd, kik vannak itt!

-Megyek már! - kiáltottam, miután két  utolsó szót lefitkantottam a lapra: Hajrá Anglia!

Kint két olyan személyt láttam ott, akikre nem számítottam.

-Ti meg mit kerestek itt?-kérdeztem Jamesre és Siriusra nézve.

-Pont azt, amit te!-kurjantott James.

-Az eszünket!-tódította Sirius.

-Na kössz!-nevettem én is.

-Amúgy szia Charry!-köszönt utólag James, mire csak annyit mondtam: Sziasztok!

Nem, Siriusnak esze ágában sem volt visszaköszönni, ugyanis egy szőke hajú lányt bámult folyamatosan.

-Az meg ki?-kérdezte Peter Jamestől.

-Új áldozat?-vigyorogtam.

-Sirius exe-nevetett fel Ágas.

-Hé, ő szakított velem, ilyen még nem fordult elő.

-Ilyen az élet, barátom-veregettem meg a vállát komolykodva.

-Bölcs Salamon...-kezdte volna Peter, de el kellett hallgatnia, ugyanis befogtam a száját.

-Ne. Merd.

-Nah, itthagyunk benneteket. Ha érdekel, esetleg vágytok a társaságunkra, négy sorral arébb vagyunk, és...maradjunk annyiban, hogy megismeritek a sátrunkat-nevetett fel Sirius.

James már egyik lábáról a másikra állt.
Elég hülyén nézhettem rá, mert Sirius is észrevette, és csak ennyit fűzött hozzá:
-Lily Evans csak kettő sátornyira van tőlünk, és James meg akarja hívni randizni- vihogott.

-Most remélem, hogy nem fog visszautasítani, már sokszor próbálkoztam, de mindig...-nem tudta végigmondani, mert Sirius közbeszólt.

-Majd elmondjuk, mi volt-nevetett még mindig. Bár lehet, hogy inkább ugatott, nem tudom.

Miután elköszöntünk egymástól, bementünk a sátorba valami ételt szerezni.