Váratlan szerelem //BEF.//

2. rész

Molly a megszokottnál is korábban kelt fel.
- Anya, elmegyünk a nagyiékhoz hétvégére? - kérdezte boldogan.
- Persze kicsim, elmehetünk.
- De jóó - mondta gyorsan majd visszaszaladt a szobájába.
Ebéd után el is indultunk. Szerencsére nem laknak messze a szüleim, körülbelül harminc perc alatt odaértünk.
- Szia, anya, szia, apa! -köszöntem.
- Szia Lizzy, de örülök, hogy újra itt vagytok. Hol van az én kis unokám? Nahát Molly, hogy te mekkorát nőttél, mióta nem láttunk. Milyen az óvoda?
- Nagyon jó, mama. Itt leszünk anyával egész hétvégén nálatok.

Vasárnap este lett mire hazaértünk, nem könnyű a szüleimtől eljönni. Odáig vannak Mollyért. Nem hibáztatom őket, hiszen ő az egyetlen unokájuk.
Megint vége a hétvégének, holnap kezdődik egy újabb unalmas hét a munkában. Remélem most nem lesz olyan, mint múlthéten.

De ez a hét mégsem másnak ígérkezett. Jane szaladt elém, ismételten, hogy hívat a főnök. Gratulálok Lizzy, most te rontottál el valamit. - gondoltam, majd ősszeszedtem magam és elindultam az irodába.
- Jó reggelt, Mr. Ishihara.
- Lizzy, nagyon régóta dolgozol itt a cégnél, ezért kinevezlek a hónap dolgozójának - mosolygott rám. Jól ismerem az ilyen mosolyt, nem mutatja meg akárkinek. Lizzy... még sosem hívott így. - Egy hét fizetett szabadságot írok ki - folytatta.
- Nagyon köszönöm, Mr. ... - abban a pillanatban a szavamba vágott.
- Kérlek, szólíts Miyavinak.
- Köszönöm, Miyavi. Tehetek még valamit?
- Nem, hazamehetsz. - majd kacsintott egyet.
- Rendben, további szép napot.

Furcsa érzés tört rám, de egyben boldog is voltam. Én lettem a hónap dolgozója, én, aki ugyan már tíz éve itt dolgozok, de még soha semmiféle juttatást nem kaptam. Ez meglepő, de nagyon jó érzés. Vajon mi történhetett vele a hétvégén? Csak nem... belém szeretett? Ugyan Lizzy, ne gondolj ilyesmire. Egy ilyen gazdag pasinak biztos nem kell egy vidéki lány, mint amilyen én vagyok... - majd beültem a kocsimba és hazamentem.

Otthon azonban egy különös meglepetés várt. Egy szál rózsa a kapuba tűzve, rajta egy üzenő kártya, amin ez állt:
"A világ legszebb nőjének. Egy titkos imádójától."
Vajon ki lehet ez? - gondoltam - Semmi ötletem sincs.
Délután elhoztam Mollyt az óvodából. Holnap kezdődik a tavaszi szünet, így éltem a lehetőséggel, és elvittem őt a szüleimhez. Egész úton az az üzenet járt az eszemben, hogy vajon kitől kaphattam.
Amint odaértünk a szüleimhez, nagy örömmel fogadták a kis unokájukat.
- Szia, kincsem, akkor vasárnap jövök érted. Puszi.
- Szia, anya szeretlek. Elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam. Este értem haza.