Veszélyes szerelem /Befejezett\

14.rész - M Vs. Thomas

Amikor az óra végetért siettem ki az udvarra. Viszont még nem volt ott egyik se. Vagyis csak azt hittem. Valaki elkapta hátulról a hajamat és berántott egy bokor mögé. Befogta a számat. Joshua volt az. Megfogta a kezemet és elkezdett a kapu felé vonszolni. Beültetett a kocsijába és elindultunk.

- H..Hé, hova viszel? – kérdeztem tőle.

- Az iskolában nem rendezhet az a kettő jelenetet. Timothy az öreg egyik legerősebb ügynöke.

- Tessék?

- Igen. Egy síkságra vittem ki őket. A városhatárnál vannak. Azt hiszem nem történt még semmi. Timothy akar a legerősebb lenni. Valamit tenned kell.

- Én mit tudnék tenni?

- Csak azt amit szoktál. Légy vele kedves. Láttad a kezén azt a fekete kesztjűt?

- Igen. Mi van vele?

- Kiskorában, abban a kezében az apja nyomkodta el a cigaretta csikkeket.

- Értem.

Segítenem kell neki. Felhívtam Jayt, hogy amilyen gyorsan csak tud jöjjön a határhoz. Nem hagyhatom, hogy ilyen emberek szabadlábon legyenek. Amikor a síksághoz értünk egymásnak voltak esve. Olyanok voltak, mint két vadállat. Oda rohantam hozzájuk. Gyenge voltam, de nem érdekelt, ha megsérülök. Hátra rántottam M-et. Felé támaszkodtam.

- Álljatok le. Nincs ennek semmi értelme. Ne azzal akarj erőssebbé válni, hogy legyőzöd őt. Legyél erős a saját erődből.

- A saját erőmből vagyok erős. Most pedig kotródj innen. – lökött le magáról teljes erejével. Viszont ez nem akadályozott meg. Utána futottam és elé álltam.

- Csak a testemen keresztül. – mondtam idegesen.

- Oh.. Jaj, felidegesítetted. – nevetett Joshua. A két fiú értetlenül nézett a harmadikra. – Elfelejtettétek, hogy ki a nagyapja, apja? Ő az igazi vadállat. Csak erre még ő se jött rá.

Nem figyeltem Joshuára. A fiúnak rohantam és egy mozdulattal újra a földön hevert. Lerántottam róla a kesztyűjét. Teljes erejéből tiltakozott. Kikerekedett szemekkel néztem a csupasz kezére. Óvatosan a kezem be fogtam és végig húztam rajta az ujjam. Olyan mintha frissek lettek volna.

- Emiatt van igaz?

Nem válaszolt csak becsukta a szemé, mintha feladta volna. Megsimogattam a fejét. Kikerekedett szemekkel nézett. Halottam a hátam mögül, hogy megérkezik Jay autója és csapódik az ajtaja.

- Nyugi. Nem lesz semmi baj. Megnyugodhatsz. Nem fogja többet azt tenni veled. Majd én teszek róla. Ígérem. Mi a neve?

– David Marshall.

- Hallottad ezt Jay?

- Tisztán és érthetően.

- Akkor most mehetünk? – Kérdeztem Jay felé indulva.

- De hisz maga tiszta kosz. – mutatott Jay a kabátomra.

- Tényleg. – levettem és a hátamra dobtam a kabátom.

- Vigyáz magadra azért Tigris. - kiáltott utánam Joshua.

Nem válaszoltam csak intettem. Hisz éget bennem a bosszúvágy. Ha nincs, az a férfi talán nem lenne ilyen a fia keze. És most nem lennénk itt.