Veszélyes szerelem /Befejezett\

7.rész - "... nem volt véletlen?"

- Tarts ki Lizi. - Hallottam, majd melegség öntötte el az egész testemet.

Biztonságban éreztem magam. De hol vagyok? Ez olyan... mint ha, valakinek az ölelésében lennék. De kiében. Ki akarom nyitni a szemem, de csak feketeséget látok. Ekkor beugrik egy név. Az aki Lizinek szólított annak is...Malik volt a vezeték neve...

Ezek voltak az utolsó gondolataim. Utána mély álomba merültem. Sok mindenről álmodtam, de mindegyikben benne volt Thomas és az, hogy megcsókol. Bárki bármit mondjon, én nem bántam meg azt a csókot. Nem tudom meddig voltam kiütve, de az biztos, hogy sokáig. Amikor kinyitottam a szememet, a saját szobámba voltam. Az ágyam mellett Thomas a kezemet fogva aludt. Lassan felültem és kihúztam a kezem az övéből. Vagyis csak akartam. A kezemnél fogva oda rántott magához és megölelt. Biztos csak aggódott.

- Engedj el. Jól vagyok. - mondtam és el akartam lökni magamtól.

- Nem lehet. Kérdezni akarok valamit és félek,hogy elszalad.

- R..Rendben.

- Miért hiszi, hogy az a csók, véletlen volt? - kérdeztea szemembe nézve.

- M..Miért? Csak gondo...oltam, hogy...

- Ne gondoljon semmire akkor. - vett egy mélylevegőt, majd hozzá tette. - Ha azt mondanám, hogy nem volt véletlen? Mit tenneakkor?

- Te olyan v..agy, hogy csak úgy lekapszm..másokat? Akkor úgy f..ogom fel... mintha meg se történt volna...az a csók. -habogtam.

- Akkor AZ nem történt meg. Kérem, bocsássa megkisasszony, hogy ilyen vagyok. - mondta és lágyan megcsókolt.

Kikerekedett szemekkel néztem rá. Nem tudtam mitreagálni rá. Lehúzott az ágyról és az ölébe húzott. A homlokát az enyémnektámasztotta.

- Ha gondolja, becsukhatja a szemét. - mondta ésújra megcsókolt volna, de megpofoztam.

- Hogy tehetsz ilyet egy lánnyal? - kezdtem elsírni. - Azt hittem te más vagy. Nagyot tévedtem. - ahogy ezt befejeztemkirohantam a szobából.

Felkaptam a cipőmet és elkezdtem rohanni. Addigrohantam míg a város határban lévő kis erdőbe rohantam. Tudtam. Engem soha nemfognak igazán szeretni. Elegem van. Egy fa tövébe leültem. Sírtam. A szívemmegszakadt. Olyan nagy fájdalom volt, hogy összetörtem. És tudtam, hogyhavalami összetörik már nem lesz a régi. Hiába ragasszák meg. Nem lesz olyan,mint volt. Amikor lenyugodtam besötétedett. Körbe néztem. Ez nem lehet igaz.

Hirtelen ágak recsegését hallottam. A hangirányába fordultam. Egy idős hölgy tartott felém egy lámpást. Mosoly volt az arcán.Mit keres itt?

- Kislány, hogy kerülsz ide? - kérdezte. - Mi abaj kislány?

- Semmi. Csak...eltévedtem. - hazudtam. - Gyere.Segítek kitalálni. Már nagyon régóta lakom itt. Szóval nem lesz nehéz.

Felálltam és követtem a nénit. Lassacskán, dekivezetett. Nagyon hálás voltam az anyókának. Viszont amikor vissza fordultameltűnt. Nem láttam a lámpást sem. Ott álltam az erdő szélén és gondolkoztam.Mit tegyek, hogy belém szeressen? Lehet, hogy nem fog sose, de nem adom fel.Viszont az, amit ma tett az a lelkemig hatolt. Hogy lehet képes ilyenre, hogyérzelem nélkül megcsókol valakit?     

Ha tetszett csillagozzatok és írjátok meg nekem.😘

Remélem tetszett.😀