Veszélyes szerelem /Befejezett\

6.rész - Véletlen csók

Bólintott csak. Ahogy Jay ellátta, felvittük az emeletre. Ott egy irodában lefektettük. Apához még bementem pár percre.

- Tudod...- kezdte. - a baleseted előtt volt ilyen jellemed. Ha valakit, akit kedveltél bántottak, megkerested. És ugyan azt tetted az illetővel. Anyáddal néha megijedtünk, hogy ketten Jayel mire vagytok képesek, ezért megmondtam neki a baleset után, hogy kerüljön el téged.

- Értem. Szóval ezért. Köszönöm, hogy elmondtad.

Amikor haza értem rögtön Thomas szobájához mentem. Aludt. Olyan békés volt az arca. Közelebb léptem és láttam, hogy átvérzett a kötése. Nagyon megijedtem. Óvatosan levettem a kötést, de nagyon rosszul nézett ki.
Elkezdett ébredezni. Tudtam, hogy ezt le kell fertőtleníteni. Előszedtem az elsősegély dobozt. Kiszedtem azokat amik, kelleni fognak. A folyadékot rácsepegtettem. Thomas kinyitotta a szemét és rám pillantott. Nagyon fájhatott neki.

- Bírd ki egy kicsit. Nagyon csúnyán néz ki.

- Rendben.

Azóta három hét telt el. Az első héten mindig átkötöttem neki. A seb végre begyógyult neki. Jay visszament apához, Thomas pedig újra rám vigyázott. Reggel elkísért a suliba, délután meg kocsival elém jött.
De ma nem akartam hátra ülni, ezért mellé ültem. Mikor haza értünk észrevettem, hogy az ajtó felőli vállán van egy szösz. Szóltam neki, de nem találta. Ezért oda nyúltam, hogy leszedjem neki.

- Nem kell, kisasszony hagyja csak.

- Ugyan leve... - ahogy felé fordultam az ajkunk összeért.

Thomasnak teljesen piros lett az arca, ahogy nekem is. Elkaptam a fejem és kiszálltam. Aznap este bezárkóztam a szobámba. A szívem hevesen vert. Nem tudtam aludni se. Mivel holnap hétvége ez nem baj, de akkor is... Ez volt az első csókom, ha ez csóknak számít. Ezek után Thomas úgy tett, mintha semmi sem történt volna.
Másnap este Amy ott aludt nálunk. Elmeséltem neki mindent. Nem szólt semmit csak felállt és kiment. Egy csattanást hallottam, majd mosolyogva vissza jött.

- Mi volt ez a hang? - kérdeztem tőle.

- Áh.. Semmi. Csak felpofoztam, amiért ilyen bunkó volt.

- Hogy mit csináltál?- fel akartam állni, de visszarántott.

- De ne aggódj érte. Fájjon neki is annyira, mint neked.

- Jó...

Vannak fura dolgai, de ezért szeretjük. Mindig lehet rá számítani. Mivel ő már befejezte a gimnáziumot, nem találkozunk mindig. De nem igazán számít a távolság.
Az egész estét végigbeszéltük. Sírtunk is és nevettünk is. Ahogy elaludtam az álmomba újra és újra megtörtént az a csók. Reggelre teljesen kivert a víz. Amyt kikísértem, de befele menet összeestem. Lázas vagyok. Minden erő elment a testemből. Nagyon fáztam. Viszont hirtelen kiáltásokat hallottam. De ez nem az volt, ahogy általában hívni szoktak. Lizi. Így csak egy valaki hívott. Emlékszem, de nem látom az arcát.

Ha tetszett csillagozzatok és írjátok meg nekem.😘