Veszélyes szerelem /Befejezett\

16. rész- Amit adsz azt kapod vissza

- Én... Én szeretem a fiamat. – mondta a szemembe nézve határozottan.

- Akkor miért tette vele azokat a szörnyűségeket? Az ilyen nem való apának. – mondta ridegen Jay.

- Ez igaz. – helyeseltem.

- Nem akartam bántani... Csak játszottunk.

- MAGA ŐRÜLT. – kiáltottam. – Az magának játék, hogy elnyomja a gyerekén a csikket? Ki kéne próbálnia. Tedd meg kérlek Jay.

Elővett a zsebéből egy cigarettás dobozt és meggyújtotta. Lefogta a férfi kezét és elnyomta rajta. A férfi felkiáltott a fájdalomtól. Amikor Jay elengedtem a kezét szorongatta fájdalmába.

- Na most ezt képzelje el sokszor. Jó érzés lenne?

- N..nem. – eleredtek a könnyei.

- Ne sírjon. Timothy sem sírt.

- Mehetünk kisasszony?

- Hmm...? Igen. – elindultam kifelé, de megálltam. – Maga egy utolsó féreg. Szerintem még látjuk egymást. És még valami – fordultam vissza mosolyogva. – Meg tudnám ölni azért amit tett.

Magunk mögött becsuktuk az ajtót és elindultunk ki az épületből. Megkértem Jayt, hogy rakjon ki a garázs környékén. Lassan besétáltam az utcába és befordultam abba a bizonyos helyiségbe. Felmentem az emeletre. Ahogy beléptem a fenti szobába a kanapén a két fiú ült nagyapa pedig velük szembe. Timothy szólt hozzám először.

- Apámnál voltál? – kérdezte nyugodtságot tettetve, de megremegett a hangja.

- Amit adsz, azt kapsz. – Mondtam és fáradtan leültem a fotel mellé.

- Ezt, hogy érted? – kérdezte hangosabban.

- Pont úgy ahogy.. mondtam..- szemeim lassan lecsukódtak és elaludtam.

Azzal az idegbeteg alakkal álmodtam. Láttam a saját szemeimmel, ahogy a kis Timothyt bántja. Ő viszont nem sír. Próbálja kibírni. Mivel nem bírja, feláll és kirohan az ajtón. Én is utána mentem. Az utcán beleszalad nagyapába. Meglepődve néz a kis szőke fiúra. Mikor meglátja a kezét elviszi magához és ott marad nála. Mikor kinyitottam a szememet otthon voltam. Legszívesebben visszaaludtam volna viszont valaki más melegét is éreztem. Lassan megfordultam és Thomas volt az. Még aludt. Nem akartam felkelteni. Azon gondolkodtam, hogy miért tudott ilyet tenni Timothyval az apja. Viszont én soha nem fogom ezt megtapasztalni. Vagyis apa mindig azt hangoztatja, hogy soha nem bántana engem. És, ha még is? Megráztam a fejem és Thomas mellkasába fúrtam a fejem, aminek hatására felébredt.

- Már fent is vagy?

- Igen.

Ásít egyet és szorosan magához húz.

- Mi ez a bánatos arc? Mit csináltál az apjával? – kérdezte aggódva.

- Amit adsz azt kapod vissza. – mondtam, mire felnevetett.

- Szerintem jobb, ha nem tudom.

A kezével az állam alá nyúlt és lágyan megcsókolt. Hiába próbáltam tagadni nagyon zavarban voltam. Az arcom is forró volt.

 Remélem tetszik a történet. :)