Veszélyes szerelem /Befejezett\

4.rész - Megsérült

    Hogy ki is az a William? A suli legmenőbb fiúja. Minden lány oda van érte. Egy kivétel van. ÉN. Szerintem egy öntelt barom. Rám van szállva már 2 éve még a másik suliból. Állítólag ott volt egy barátnője. Valahogy egyre taszítóbbnak találom. Emlékszem, hogy amikor az egyik lány megállított és feltett nekem egy kérdést.

- Mit gondolsz Williamről? Őszintén.

- Őszintén?

- Aha.

- Szerintem egy öntelt barom, akinek mániája hetente váltogatni a lányok közül. Vagyis röviden egy érzéketlen barom. - mondtam hűvösen.

- Ez a véleményed rólam? - szólalt meg hirtelen William a

hátam mögött.

Már csak ez kellett. És itt kezdődött a baj. Keresztbe fontam a kezem és a szemébe néztem.

- Igen. - mondtam nyugodtam.

- És nem is tetszem neked?

- Határozottan nem. Nem szeretem az ilyen öntelt fiúkat, mint te.

- Majd meglátjuk. - Ezzel sarkon fordult és elment. Azóta, a nap óta folyton próbálkozik, de én csak hárítom. Komolyan reménykedik? Nem szeretem a nyomulos srácokat.

- Engedd el a kisasszonyt. - jelent meg Jay, apám egyik ügynöke. - Vagy kénytelen leszek eltörni a kezét. És ezt szerintem nem akarja. Vagy tévedek?- olyan angyali mosollyal mondta, hogy még én is megijedtem tőle.

Ő az egyik legerősebb apa ügynökei közül. De miért van itt?

- Jay, mit keresel itt? - kérdeztem, de éreztem, hogy valami baj van. Hol van Thomas?

- Az apja kért meg rá, hogy amíg Thomast pihenőre küldték, addig vigyázzak magára. És pont jókor jöttem.

- Mi történt vele?

-A tegnapi támadás után ott maradt valaki. És amikor ön lefeküdt ő kiment és egy alak végig hasította a hasfalát.

- Úr isten. Hogy van?

- Nem vette észre?

- N..Nem.

Elmosolyodott és így szólt újra hozzám: - Mikor haza megy, a szobájában fogja találni. Ne aggódjon.

- Rendben.

- Ki ez a vén szivar? - kérdezte William.

Jay erre felkapta a fejét és közelebb lépett a fiúhoz. Nem öreg ő, csak be van festve fehérre a haja. És allergiás arra, ha valaki azt mondja rá, hogy öreg.

- William, ezt nem kellett volna.

- Mivel a kisasszony is jelen van, ezért nem bántom magát. Viszont egy jó tanács. Estefelé mindig nézzen maga mögé. Ki tudja, ki van ott. - mondta és visszafordult hozzám. - Malik egy időre pihen. Utána újra ő fog önre vigyázni.

- Rendben.

Bevallom aggódtam Thomasért.
Suli után rohantam haza. A szobájához érve bekopogtam. Mivel nem hallottam választ, ezért kinyitottam az ajtót. Aludt. Közelebb mentem hozzá. A hasa teljesen le volt kötve. Hirtelen kinyitotta a szemét és rám nézett. Láttam a szemében a fájdalmat. Oda ment hozzá és a fülébe súgtam:

- Sajnálom. - suttogtam. - Az én hibám.

- Semmi baj. - magához húzott és megölelt. - Nem a te hibád.

Az a munkám, hogy megvédjelek. Akár az életem árán is.

- Miért bocsátasz meg nekem? Hisz figyelhettem volna jobban.

- kérdeztem és egy könnycsepp folyt ki a szememből.

- A lényeg, hogy itt vagy. És ez nekem nagyon sokat jelent.

�KFD

Ha tetszett csillagozzatok és írjátok meg nekem.😘😘