Veszélyes szerelem /Befejezett\

19. rész - nem emlékszel?

Megtettem. Ezek után megtettem vele. Szeretem őt. Viszont reggel teljesen hidegzuhanyként ért, amit mondott. Hamarabb felkeltem, mint ő és felöltöztem. Elindultam a konyhába reggelit csinálni. Nem sokkal ezután ő is bejött a konyhába. Öntött magának egy kávét és leült velem szembe. Csak úgy kíváncsiságból kérdeztem tőle valamit.

- Emlékszel a tegnap estére?

- Mire kellene emlékeznem? Bocsánat, de úgy 6-ig emlékszem valamire. Mikor ért haza?

Még az ütő is megállt bennem. Össze voltam törve, de nem menekülök el a házból. Felálltam az asztaltól és bementem a szobámba. Az ajtót magamra zártam. Előkerestem a telefonom és felhívtam Amyt. Elmondtam neki mindent.

- Jaj, drágám. Francba ezzel a családi kirándulással. Nem tudok most segíteni. Sajnálom. Hagyd egy kicsit magára. Hátha eszébe jut majd mi történt.

- R..Rendben.. – Sírtam.

Miután letettem a telefont teljes erőmből sírni kezdtem. Már mindenkit lehordtam vagy elküldtem melegebb éghajlatra, amikor dörömbölést hallottam az ajtómból. Felkeltem az ágyról és oda mentem az ajtóhoz, de nem nyitottam ki.

- Mit akarsz?

- Kérem, mondja el mire nem emlékszem... - hallottam a hangját a túl oldalról. – Kérem. Bármit megteszek...

- Bármit, mi...? - nevettem fel kínosan.

- Igen...

- Megtettem veled. – mondtam közönyös hangon, de nem bírtam és elsírtam magamat.

- Kisasszony... Én tényleg sajnálom... Hogy lehettem ilyen hülye?

- Miért hívsz megint kisasszonynak? Tegnap még a nevemen tudtál hívni... Talán már nem szeretsz engem? – csúsztam le az ajtó mellett és úgy sírtam tovább. Fejem a térdemre hajtottam. Olyan magányosnak érzem magam. – Tudod el hittem akkor, hogy tényleg szeretsz engem... De lehet, hogy csak egy olyan dolog volt, amit majd bánni fogok. Én... Én tényleg szeretlek téged. Te csak kihasználtál.

Eközben a túl oldalt amit Elizabeth nem látott

Thomas lassan már elsírta magát, azért mert nem emlékszik egy olyan dologra, amire akart emlékezni. Minek kellett annyit innia? Ezt Elizabeth nem biztos, hogy már megbocsátja neki.

- ... És ami a legrosszabb, hogy tegnap azt is mondtad, hogy nem fogod elfelejteni. De te elfelejtetted.

Az utolsó szó csak úgy visszhangzott Thomas fejében. Kinyitotta halkan a bejárati ajtót és a lány ablakához ment. Szerencséjére nyitva volt. Könnyű szerrel beugrott és a lányhoz ment. Szorosan a karjaiba zárta. Hiába akarta ellökni magától annál inkább maga mellett akarta tudni. Nem számít, mi állja útját, hogy közelebb kerülhessen, a lányhoz ő legyőzi. Ha kell még az apjával is szembe nézne, pedig ő ugye nem egy könnyen megközelíthető ember.

- Sajnálom.

- Nem érdekel.

- Sajnálom...

- Hagyd abba... Miért mondod ezt? Már késő

- Azért mert szeretem magát. Legszívesebben megölném magam, amiért nem emlékszem arra az éjszakára. Szeretem magát...Szeretlek Lizi..

- Hülye. – mondta a lány és lassan megcsókolta a fiút.

Pár nap késés után itt a 19. rész. Remélem tetszik nektek :)

I love you...It's lie