.:Misbeliever:.

Part VI.

A/N: Heyhey, újra itt! Remélem jól telt a hétvégéket! Az enyém elég produktívan, ami nagyon ritka, de ennek köszönhetően tudom most feltölteni a folytatást, ami remélem tetszeni fog. Nyugodtan írjátok le, mit gondoltok a történetről, a szereplőkről, szeretnék veletek beszélgetni <3 A részhez jó olvasást, a jövő héthez pedig kitartást! xx

Siettem vissza a kávézóba, ahogy csak tudtam, mert már vagy húsz perce lejárt az ebédszünetem. Persze nem én tehettem róla, hogy a kedvenc olasz éttermemben több ezren álltak sorban az aznapi ebédjükért. Ezt ugyanígy elmondtam Toddnak is, aki amint beestem, szúrós tekintettel várt rám és utána se hatotta meg a csúf igazság.

- Még jó, hogy van a közelben öt gyorsétterem minimum. Miért nem jó a mai fiataloknak a hamburger? - pufogott, ami tőle nem igazán volt megszokott. Fogalmam se volt, mi baja lehetett, de nem mertem rögtön megkérdezni. Mintha csak egy sárkány barlangjának bejáratában toporogtam volna, bárhogy kerülgettem órákon keresztül a főnököm, szinte égetett a dühe. Aznap egyedül voltam műszakban, nem mintha segítségre szorultam volna, de azért élveztem volna a többi munkatársam társaságát. Főleg mikor egy igazi gőzmozdonnyal kellett egy légtérben lennem.

- Todd. Jól vagy? - egy idő után meguntam, hogy úgy futkorászik fel-alá, hogy a léptei után szinte sistergett a parketta. Elé léptem, mikor a konyhába akart bemenni, de csak félig volt merszem az útját állni.

- Persze, persze, tökéletesen jól vagyok, főleg miután lemondták a ma esti koncertet és Jessica ma jön ellenőrizni - mondta és már ki is kerülve eltűnt mögöttem.

Akkor esett le a dolog és jó nagyot koppant. Így már abszolút megértettem a pánik okát, ami nem más volt, mint a tulajdonos és a már előre bejelentett látogatása. Egy évvel ezelőtt hatalmas adósságot halmozott fel a két kávézó, aminek egyikét Todd üzemeltette. Jessica, akié jog szerint a kávézók voltak, azzal a feltétellel engedélyezte a további működést, hogy ha meghatározott havi bevételhez jutunk, és színvonalas műsorral igyekezünk visszaszerezni a hely jó hírnevét. Ezen kívül Todd tetőtől talpig szerelmes volt abba a nőbe és folyton azon dolgozott, hogy lenyűgözze. De ez úgy tűnt, aznap nem akart összejönni.

- Kik jöttek volna? - kérdeztem és követtem őt a konyhába.

- Nathaniel meg Aaron. Aaron most törte el a kezét egy kosárlabda meccsen, nem tud zongorázni, Nathaniel pedig nem hajlandó elvállalni az estét így. Csak és kizárólag élő zenét hajlandó játszani - hitetlenkedve széttárta a karját. - Ezzel meg tényleg nem tudok mit kezdeni. Mi kértük fel őket, nem fordítva. Bukta a nagy csattanó. Majd kitöltjük az időt valamivel - megsemmisülve állt egy pár másodpercig velem szemben, majd előkapott egy csomag szemeteszsákot az egyik szekrényből.

- Elintéznéd a szemeteseket, kérlek? - sóhajtva felém nyújtotta és szinte lerítt róla, mennyire csalódott. A düh már kezdett eltűnni szemeiből, hogy valami sokkal fájdalmasabb vegye át a helyét. Lehet, hogy túlreagálta. Nem. Valószínűleg túlreagálta, mert az utóbbi időben rengeteg koncertnek és zenés műsornak adott otthont a mi kis kávézónk, egyre többen és többen tértek be hozzánk napközben is... De megtudtam érteni. Tetszett neki valaki és most lett volna lehetősége bevágódni nála.

- És milyen dalokat játszanak? Én múltkor nem voltam itt, mikor ők koncerteztek a dedikálás után - kérdeztem őszinte kíváncsisággal, de már akkor tudat alatt volt egy tervem.

- Mindenféle feldolgozást csinálnak. Biztos láttál már tőlük valamit a neten. Nagyon jól csinálják, tehetséges fiúk. Ezért lett volna jó, ha ma ők lépnek fel.