barátságból szerelem?

A HAZA ÚT

Gyorsan átöltöztem es mentem is hazafelé.
De úgy döntöttem egy kerülőt teszek.
Végig megyek a szép parton, és úgy az emberek közt,hogy nem támadnak meg 1000-en mint Bartraval. Csak mint egy átlagos ember. Én és a gondolataim....
Miközben sétáltam a parton bementem egy boltba ahol vettem egy   csokis fagyit, majd mentem is tovább.

-Nagyon szeretlek!!

-Én is téged!

Hallom ezeket a hangokat mögöttem... majd előttem melettem és mintha csak én lennék egyedül ebbe a nagy világba mindenki pedig a párjával.
Leültem egy sziklára és nézni kezdtem a tengert. Közbe ide oda pillantottam,hogy megfigyeljem az embereket.
Majd hírtelen elgondolkoztam... megint.

Én csak Neynek köszönhetem,hogy itt vagyok és én meg köcsög voltam vele!
De neki akkor se kelett volna egy szőkeséget ide hoznia... Nem értem a fiúkat...
Ney minek mondta,hogy szeret ha másnap talált mást? És én miért gondolom úgy,hogy rossz döntést hoztam valamivel kapcsolatban. De nem tudtam igazából,hogy mivel...

-Hello, te vagy Bebe?

-Igen, miben segíthetek? Fordulok meg.

-De jo Bebe már olyan rég nem láttalak!!! Ölelt meg az illető.

-Nem tudod ki vagyok ugye? Kérdi

-Nem igazán...

-Én vagyok az, Dennis. Régen együtt jartunk suliba! Nem emlékszel.
Minden reggel együtt mentünk. Egymás melett laktunk!
És akkor esett le...

-Jajj te vagy az? Öleltem meg.
De megváltoztál!!!

-Köszi.. öhh alá írod ezt a mezt? Néz rám.

-Persze, de nincs nállam toll.

-Nálam van!

-Oké, tessék már kész is! Mosolygok rá.

-Öh... egyedül vagy? Kérdezi

-Igen, most jöttem edzésről.

-Nem akarsz meginni velem egy koktélt?

-De szívesen! Mosolygok rá majd nyújtani kezdte a kezét,hogy felsegítsen.

-Tudok egy jó helyet. Mutatott a sétány végére.

-Mehetünk! Indultam el Denis után.

-Na és...,hogy kerültél ide? Kérdi tőlem. A tengert bámúlva.

-Hát nekem nagyon jó barátom Neymar és....

-Neymár a barátod??? Vágott bele a  mesémbe. Komolyan? Ő a példa képem!! Tárta szét a kezét.

-Igen.

-Na de folytasd. Nézett szét a sétányon.

-És most volt a szülinapom és azt kaptam tőle szülinapomra,hogy mostmár úgymond vele élek egy házban, és neki köszönhetek mindent.
Ő vitt el engem az edzőnknek megmutatni milyen vagyok... ha nem lenne én nem is tudnám mit csinálnék nélküle! Néztem fel az égre közbe megérkeztünk a bolthoz is.

-Ülj le. Majd én hozom. Milyet kérsz?

-Mindegy! Mosolyogtam rá.
Olyan 2 perc múlva már jött is a két koktélal.

-Uuhhmmm, ez nagyon finom! Kortyoltam bele.

-Tudom. A várodban itt adják a legfinomabbat!

-Képzeld én is tudok koktélt. Múltkor csinaltam megamnak meg Shakirának. Meséltem Dennisnek.

-Shakira?? Te mindenkivel találkozol a csapatbaaa? Nézet rám.

-Hát igen. Ittam bele az italomba.