Egy hét Gravity Fallsban

21. fejezet - Új remény, új vágyak, új alku

- Hogy mi van?!

Anita elképedve bámult a ketrecében ülő Dipperre. A fiú térdét felhúzva ült ott, és bánatos tekintettel felsóhajtott.

- Te tudtad, hogy hogyan lehetne legyőzni Billt, és egy szót se szóltál róla? - hüledezett Anita.

Dipper sietve megrázta a fejét.

- Nem ennyire egyszerű a helyzet. Mondjuk úgy, hogy azt hiszem, találtam rá egy alternatívát. De nagyon veszélyes, és egyáltalán nem biztos, hogy működik... muszáj lesz elmagyaráznom.

- Csak fogd rövidre. Bill bármelyik pillanatban itt lehet...

- Oké-oké, sietek - hadarta Dipper. - De előtte mindenképpen meg kell mutatnom neked ezt.

Dipper sötét pulóvere zsebébe nyúlt, és előhalászott egy átlagos mérőszalagnak tűnő tárgyat. Egy homokórához hasonló alakú jel csillogott rajta feketén, de ezen kívül semmi rendkívüli nem látszott rajta, talán leszámítva azt, hogy az oldala ripityára volt töredezve, és több helyen is hosszú karcolások borították. 

Dipper nagy komolyan Anita szemébe fúrta a tekintetét.

- El sem tudod képzelni, hogy mennyit fáradoztam, hogy ez a birtokomba kerüljön - mondta halálosan komoly hangon, majd gondterhelten felsóhajtott. - Igen... nagy kár, hogy sosem használtam még. Már ilyen állapotban került hozzám, és azt hittem, meg tudom javítani magamtól is. Ha már az elején megmutatom Ford bácsinak, akkor most nem lennénk ilyen helyzetben... de túl öntelt voltam. Egyedül akartam megcsinálni, hogy Ford bácsi büszke legyen rám, hogy lássa, egyedül is boldogulok. "Ne bízz senkiben" - Dipper hitetlenkedve felnevetett. - Ez volt régebben a jelmondatom. Túlságosan is hagytam, hogy eluralkodjon rajtam. Már tudom, nagy butaság volt. 

Anitának kíváncsian megcsillant a szeme.

- De hát mi ez egyáltalán?

- A szabadulásunk záloga - válaszolt diadalmasan Dipper. - Anita, ez egy...

Ebben a pillanatban a terembe vezető folyosó végéről gúnyosan koppanó léptek ütötték meg Anita fülét. Anita egy csapásra holtsápadttá vált. Mi lesz, ha Bill itt találja őt? A várában? Dipperrel?

Dippernek is hasonló gondolatok járhattak a fejében, mert nagyot nyelt, majd gyorsan a lány kezébe nyomta a megrongálódott mérőszalagnak tűnő valamit. 

- Vidd el ezt Ford bácsinak - hadarta Dipper. - Ő majd mindent elmagyaráz. Tisztában van vele, hogy mi ez, és tudja is, hogy hogyan lehetne megjavítani... nagyon remélem.

Anita elszántan bólintott, és habozás nélkül zsebre vágta a mérőszalagszerű tárgyat.

- Vigyem el Fordnak. Meglesz.

- És legfőképp éld túl - tette hozzá Dipper, mélyen Anita szemébe nézve. A lány gyomra ismét hullámvasutazni kezdett. 

Bill léptei egyre közelebbről hallatszottak.

Dipper szemében különös barna fény csillant. Anitának fel sem tűnt, de olyan közel hajoltak már egymáshoz, hogy magukon érezték a másik lélegzetét. Anitának nagyot dobbant a szíve. Dipper bátortalanul közelebb hajolt - már amennyire a ketrec engedte -, néha meg-megállva a mozdulat közepén, mintha kíváncsi lenne, hogy Anita mit reagál rá. Anitának elakadt a lélegzete. Tudta, hogy mi fog következni, de nem volt benne biztos, hogy ugyanazt érzi, amit Dipper is... mégis meglepetten azon kapta magát, hogy mintegy beleegyezően közelebb húzódik hozzá, és lehunyta a szemeit.

Az ajkaik csendesen értek össze, bizonytalanul, puhán és finoman. Anita óvatosan viszonozta a csókot, habár tudta, hogy ez számára nem volt több, mint az ő mély, ám csakis baráti búcsúja Dippertől, ami jár neki, azok után, amin együtt keresztülmentek. Valahol mélyen azonban érezte, hogy a fiúnak ez a gyengéd csók sokkal de sokkal többet jelentett egy baráti búcsúzkodásnál. Anita nem akarta, hogy túl sokat reméljen ettől a csóktól... mégis ahogyan Dipper ajka lágyan találkozott az övével, Anita abban a pillanatban minden másról elfeledkezett, és úgy érezte, mintha Dipper megszüntette volna körülöttük az egész világot. Varázsütésre eloszlatta minden kétségét, és Anita hagyta, hogy a fiú magával ragadja őt, és szinte kívánta, hogy a pillanat örökké tartson...