Egy hét Gravity Fallsban

4. fejezet - Alku...vagy mégsem?

Anita felnyitotta a szemeit. A szürke mindenség úgy égette a retináját, mint vámpírét a napfény.

Csak ne ő legyen már megint...

- De igen, kölyök! Az egyedi és utánozhatatlan!

Bill hangja csak úgy hasította a teret, teljesen olyan hatást keltett, mint valami cirkuszi porondmesteréé.

- Ne olvass a fejemben, Bill - morogta neki oda Anita, még mindig háttal állva a démonnak. - Hagyd meg nekem a saját gondolataimat. Különben is, mit keresel itt?

- Ejnye, kölyök, hát csak nem hiányoztam? - kérdezte Bill. Ezúttal is végigfutott Anita hátán a hideg, és azonnal felült a padlóról. Bill ezt gurgulázó kacajjal nyugtázta. Kifogástalan csokornyakkendőt és cilindert viselt, pont úgy, mint legutóbbi találkozásukkor.

- Pedig szerintem igenis hiányoztam neked... Valahol mélyen - élcelődött a démon.

Anitán végigfutott a hideg. Volt valami zavarba ejtő abban, ahogyan Bill megnyomta az utolsó szavát. Végül csak unottan beletúrt a hajába, és nagyot sóhajtott.

- Azt hittem, csak az álmaimba tudsz belépni... pontosabban, csak ott létezel.

- Úgy is van. Okos kislány - Anita mérget vett volna rá, hogy ha nem egy szemmel születik, akkor Bill biztosan kacsintott volna. - Mikor a Pines ikrek lementek köszönni a városlakóknak, téged fent hagytak a szobájukban, és elaludtál. Én pedig gondoltam, hogy beugrok, és feldobom az álmodat. Hát nem hátborzongatóan klassz?

Anita átkozta magában a pillanatot, mikor előző este sokáig fent maradt olvasni, és a buszutat, ami nem volt eléggé hosszú, hogy rendesen kialudja magát.

- Ki vele, Cipher, mit akarsz? Mintha múltkor ezt elfelejtetted volna közölni velem.

- De hisz' mondtam, kölyök - mutatott rá Bill. - Kíváncsi voltam rád...Ennyi az egész.

- Hogyne - bólogatott Anita. - Valóban mondtad, de ez nem teljesen fedte a valóságot. Mintha bele akartál volna vonni a terveidbe, nem igaz?

Bill szeme elismerően megcsillant, és lassan közelebb úszott Anitához a levegőben. Anita felpattant a hálózsákból, és felegyenesedve, szemtől szemben állt a démonnal, dacosan felszegett állal őt nézve.

- Átkozottul szemfüles vagy, kölyök - vigyorgott Bill, állva Anita tekintetét. - Látod, pontosan ezért akarok veled alkut kötni. Egy ilyen ügyes kislányra mindig szükség van, ugye?

Anita belefúrta zöld szemét Bill macskapupillájába. A démon szeme vidáman csillogott, és farkasszemet nézett a lánnyal.

- Ki vagy te, Bill? - kérdezte Anita. Egyszer és mindenkorra tisztázni akarta, hogy mi az álom és mi a valóság. - Ott voltál a Kalyibában. Az ablakokon. A szőnyegen. A könyv lapjain. Ki vele, mi ez az egész?

Bill forgatni kezdte a szemét.

- Nem gondolod, hogy ha mindig csak te teszel fel kérdéseket, az eléggé egysíkúvá teszi a beszélgetést? Nem akarsz...nem is tudom... mondjuk, rendesen csevegni, hm?

Anita rá se hederített.

- Válaszokat akarok, ez minden. Olyan valószínűtlen ez az egész... Azt mondanám, hogy csak álmodom, de közben mindenütt ott vagy. Még Dipper naplójában is.

Bill idegborzolóan felkacagott.

- Jaj, a jó öreg Fenyőfa! Rendesen kikupálódott, meg kell hagyni...Habár, az agya még mindig nem forog eléggé gyorsan. Azt hittem, a közös élmények után ennél jóval többet ír le rólam a legújabb naplójába. Néha már szinte sértő.