Egy hét Gravity Fallsban

15. fejezet - Válaszok

A fenyőfákon végigfújt a hűs nyári szél. Anita az ablakban ülve, elgondolkozva támasztotta az állát, és egyre csak azon járt az esze, hogy vajon két emelettel alatta most éppen miről folyhat a szó.

Bizonyára róla. Kibeszélik. Már megint. Segített nekik, ha nem is teljesen valós, de létfontosságú információkat adott át Fordnak és Dippernek Billről, és még csak annyira sem tellett tőlük, hogy a bizalmukba fogadják őt.

Mégis hogyan lehetett ennyire bolond?

Anita csalódottan kisöpörte a szemébe lógó haját, és felhúzta a lábát az ablak előtti olvasófotelra.

Mit meg nem adna érte, ha most az egyszer valaki tényleg segítene neki, mindenféle hátsó szándék nélkül!

- Valóban, kölyök? Én kíváncsi lennék, hogy mit adnál érte.

Anita felhorkant.

- Pont rád és az arrogáns stílusodra nincs most szükségem, Bill Cipher.

Bill felkacagott.

- Mi az kölyök, min kaptad fel a vizet? - Bill kuncogva a lány mellé suhant, és megérintette volna a vállát. Anita zord ábrázattal elhúzódott.

- Ugyan már, min idegeskedsz ennyire, hm? Mi az, kislány, hol a mosolyod? - duruzsolta Bill, pont úgy, mint valami buta óvodásnak.

És Anita már torkig volt vele, hogy mindenki egy kisgyereknek tartja.

- Hogy min? Min is? Ó, hát, lássuk csak! - Anita erősen eltúlzott töprengésbe fogott. - Nos, például hazudtam az egyetlen embernek, akiben azt hittem, megbízhatok, de már azt sem tudom, hogy valóban bízhatok-e benne, mert most ő is elfordult tőlem. Megjátszom magamat mindenki előtt, elmondom a saját titkaimat és még csak egy nyomorult, értelmes választ sem kapok érte! Ó, és hogy el ne felejtsem, azt hittem, olyan alkut kötöttem, amiben benne van az, hogy felelnek a kérdéseimre, de hoppá, már azóta eltelt huszonnégy óra, és lám csak, egy tapottat sem vagyok előrébb!

Anita máskor azon nyomban felfordult volna, ha így hall valakit nyavajogni. Magát is teljességgel meglepte ez a kirohanása, de akkor és ott már pont nem törődőtt vele. Úgy érezte, az egész világ elárulta őt.

- Tudod mit, Cipher? Ķész, ennyi. Elegem van. Fel akarom bontani az alkut.

Azt hitte, hogy végre haragos lesz, ám Bill ismét csak vidáman felkacagott. Anita rosszul volt már a nevetésétől. Hogy van képe a szemébe vigyorogni?!

- Ennek roppantul örülök, kislány. Ugyanis ezek szerint eszed ágában sincs megválni tőlem... - Bill olyan lágyan suttogott bele Anita fülébe, hogy a lány csontig beleborzongott.

Anita felpattant a fotelből.

- Nem akarom ezt tovább csinálni, Bill. Ford elmondta volna, hogy mi folyik itt, ha te nem vagy a fejemben. Elmondta volna, hallod? Ha te nem vagy akkor... a fenébe is, akkor elértem volna, hogy már ne legyél itt!

Anita reszketve leroskadt a földre. Mindennek ez az átkozott démon az oka! Annak is, hogy megbántotta Dippert, és hogy már nincs ember, akiben megbízhatna... Anita szemében felcsillant egy kibuggyanni készülő könycsepp.

Felette Bill vidáman ráhunyorított Anitára. A lány fel nem tudta fogni, hogy lehet ennyire pofátlanul derűs.

- Min vigyorogsz, Cipher? - vetette oda Anita, és szipogva megtörölte a szemét. Nem akart újra sírni.

Bill szeme még vidámabban csillogott.

- Ó, semmin... Csak annyira sajnálom, hogy így össze vagy törve! Pláne itt ez az egész kibeszéléses ügy. Fordsien már meg se lepődöm, na de Fenyőfa! Hogy még ő sem támogat! Ráadásul miután annyira aranyosan bámultátok a csillagokat a tetőn!