Küzdj a Szerelemért //Befejezett

° 3. Fejezet °

Végre újra láttam Kevint.

Bementünk az öltözőbe, majd ledobtam a cuccaimat az egyik padra. A farmeremet egy cicanadrágra cseréltem, a pólómat pedig egy topra. Hosszú barna hajamat copfba kötöttem, hogy ne zavarjon az edzésnél. Épp végeztem, már a cuccaimat dobáltam szekrényembe, mikor belépett két srác, akiket eddig még nem láttam itt. Biztos kilencedikesek egy közeli suliból. Úgy bámultak rám, mintha épp fejenállva bicikliznék.
- Khmm.. - köszörültem meg a torkomat. - Sziasztok.
- Mindketten odaintettek, majd belépett mögöttük Kevin. Majdnem úgy felsikítottam, mint a lányok. Odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. Már két hónapja nem láttam, mivel elutazott a szüleivel Angliába.
- Úristen, de hiányoztál - jelentettem ki, és az atcomat belefúrtam a nyakhajlatába.
- Te is hiányoztál, tigris - mondta, majd nyomott egy puszit a fejemre. Igen. Ez a becenév rajtam ragadt az első találkozásunk óta.
- Majd mindent ell kell mesélned - néztem fel rá mosolyogva, miután elengedtem.
- Oké, megígérem, hogy mindenről beszámolok, de előbb hagyj átöltözni. Ja, majd elfelejtettem. Ők az öcséim. Dani és Roland. Most lettek kilencedikesek, így csatlakoznak hozzánk.
- Klassz - mosolyogtam rájuk. - Bírni fogjátok az edzést? - kérdeztem tőlük kihívóan.
- Remélem - momdta az egyikük.
- Ha te bírod, akkor nekünk is menni fog. Hisz csak egy lány vagy - flegmázott a másik. Kevin adott egy jó nagy tockost a nagyszájúnak.
- Ne merj így beszélni Esztivel, te kis pisis - szídta meg. - Ha tudnád milyen kemény, egy életre befognád.
- Hé, nyugi. Majd megtutatom neki, hogy nem "csak egy lány" vagyok - vigyorogtam a feleselőre.
- Majd meglátjuk - mondta, és hátrament az ikertestvérével.
- Ne haragudj. Roli nagyon pofátlan. De Danit biztos kedvelni fogod. Ő jobban hasonlít rám - lökött meg sokaz sejtően a vállával. Ezt nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Há, én eddig több hasonlóságot fedeztem fel közted és Roli között - boxoltam vállon.
- Odanézz! A kis tigrisnek is nagy a szája - röhögött ő is.
- Na inkább igyekezz az öltözéssel, mert elkésel. És tudod, hogy akkor kapsz a fejedte az edzőtől - figyelmeztettem, azzal otthagytam őket. Bementem a terembe, majd odaköszöntem Zsoltnak: - Jó napot, Edző bá'.
- Szia Eszti - intett vissza. - Ugye nem vesztettél az erődből egy hónap kihagyás után? Remélem otthon is edzettél.
- Persze, sokat gyakoroltunk Krisszel - nyugtattam meg.
- Jól van akkor. Benned sosem csalódik az ember - veregtte meg a vállamat. Zsolt egy nagyon jófej, 30 körüli pasi. Én vagyok a kedvence -amit egyáltalán nem rejt véka alá-, de nem csak azért, mert lány vagyok. Szerti ahogy küzdök és hogy soha nem adom fel. Ha valami nem megy, akkor addig próbálkozom, amíg meg nem csinálom. És ez a tulajdonság a legtöbb fiúban nincs meg. Ja meg persze azt is tudja, hogy akárkit ki tudok ütni a megfelelő taktikával, ami nem egy hátrányos dolog. Odaléptem az egyik boxzsákhoz és elkezdtem ütni. Gyakoroltam a jobbegyenest és a balhorgot.
Nem sokkal később Kevin is csatlakozott hozzám és felváltva tartottuk egymásnak a zsákot.
- Na.. Kezdhetsz mesélni - szólaltam meg, miután ittam néhány kortyot.
- Hát, igazából semmi különös nem történt - kezdett bele. - Egy hatalmas szállodában laktunk, ahol volt úszómedence, edzőterem és biliárd szobák. Elvoltam. Összehaverkodtam ott néhány sráccal, de a kommunikációval néha voltak gondjaim. Ha más miatt nem is, a nyelv tanulásért megérte kimenni. A napjaim nagyrészét vagy az edzőteremben töltöttem, vagy elmentem várostnézni. Néha lementem úszni is pár hosszt. Ja és majdnem kihagytam, hogy rengeteget buliztunk. Persze erről a részéről a szüleim nem tudnak.
- Jól hangzik. Bárcsak ott lettem volna - mosolyogtam rá.
- Igen, az jó lett volna. - Valami furcsát láttam a tekintetében, amit nem tudtam meghatározni.
- És az öcséid mit csináltak addig, ameddig te elvoltál? - kérdeztem elterelve a figyelmemet.
- A legtöbb időt anyával töltötték. Apát konkrétan nem is láttuk, csak reggelente, mielőtt elment.
- Ó. Sajnálom.
- Kösz, de nem kell. Már megszoktam. Itthon se látjuk sokkal többet. Mindenesetre az ő üzleti útja nekünk egy nyaralás lett, szóval nem bánom, hogy elmentünk. Viszont azt bánom, hogy téged itt kellet hagynom. - Hopp! Megint az a nézés. Mi a franc?
- Na, persze - nevettem. - Biztos örülsz, hogy volt egy kis nyugtod nélkülem. Na te jössz - mutattam a boxzsákra.
- Épphogy megjöttem, máris dolgoztatsz? - kérdezte vigyorogva.
- Hisz látod. Na gyerünk! A zsák nem ütlegeli önmagát.
- Basszus, mintha az edzőt hallanám - forgatta a szemeit, majd odajött és unottan helyet cserélt velem.
- Megyek, megnézem Ákost. Ti amúgy találkoztatok ma? - kérdeztem.
- Nem, de mindegy is. Sose voltunk nagyon jóba, te is tudod.
- Na ja, ez igaz. Majd még jövök. Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen, mielőtt azt hinnéd.
- Tudod, hogy nem akarok megszabadulni tőled. Ha tehetném, mindig melletted lennék - mosolygott rám. Na, jó. Ez már túl sok nyál. Kérem vissza a régi Kevint. Visszamosolyogtam, majd elindultam megkeresni Ákost. Azóta nem láttam, hogy találkoztam Kevinnel. Ennyire kerülik egymást, vagy mi? Nem is értem.. Épp bunyózás közben találtam rá az egyik ringben.
- Hajrá Ákos! Üsd ki! - kiabáltam buzdítóan.
- Hé, Eszti! Ez nem ér! - kiáltotta nekem Balu, miközben Ákos -nem túl erősen- gyomron vágta.
- Annak drukkolok, akinek akarok - kiáltottam vissza. Az első menet után Balu odajött hozzám.
- Attól, hogy Ákos a legjobb barátod, még nem feltétlenül kell neki szurkolnod. - mondta tettetett sértődéssel.
- Bocs, de nem mindig annak szurkolok, aki nyerni fog - boxoltam bele a vállába cukkolva őt.
- Balu, gyere vissza! - kiáltotta Zsolt, azzal Balu visszakocogott a ringbe. A meccs után Ákos odalépett mellém.
- Na, mit szólsz? - kérdezte lelkesen.
- Jó voltál, mint mindig - feleltem mosolyogva. - De asszem' nem fényezem tovább az egódat. Így is hatalmas - nevettem rá barátságosan.
- Kösz.. - vigyorgott ő is.
- Eszti! - kiáltotta az edző. - Te jössz a bátyáddal. Lássam az eredményét annak a gyakorlásnak - tapsikolt Zsolt.
- Megyek, egy pillnat! - feleltem és visszafordultam Ákoshoz. - Edzés után hazakísérsz? Krisz nem tud elvinni, mert megy a parkba a deszkás haverjaival.
- Persze, bármikor - kacsintott rám. Megköszöntem, majd mebújtam a gumik között a ringbe. Krisz már ott várt.
- Ne fogd vissza magad - szóltam a bátyámra. - Attól, hogy a hugod vagyok, ne kímélj.
- De hisz tudod, hogy úgysem foglak teljes gőzzel ütni. Nem lennék rá képes.
- Oké, de én nem fogom vissza magamat. Na gyerünk, üss!
Elszórakoztunk egy darabig. Kaptam néhány ütést, de semmi komolyat. Viszont Kriszt kicsit sem kíméltem.
- Hű, te aztán tényleg nem fogtad vissza magad - mondta Krisz, miután végeztünk. - Ennek nyoma marad - mutatott az oldalára. Na, igen. Lehet, hogy az kicsit erős volt. Nem pont így akartam, de már ráfért.
- Mehettek, mára ennyi volt! - kiáltotta az edző. - Köszönöm, hogy eljöttetek. Szerdán mindenkit várok. Senki ne lógja el az edzéseket. Holnap ebből a csoportból találkozom Esztivel, Kevinnel, Domival és Krisszel. Ugye?
- Igen - feleltük mindannyian.
- További szép napot gyerkek - köszönt el Zsolt.
- Viszlát, Edző bá' - köszöntünk mi is kórusban.
- Ki jön a parkba? - kérdezte Krisz. Néhányan mondták, hogy mennek, a többiek viszont csam elindultak átöltözni. Én még bevártam Kevint.
- Szia, te nem mész a parkba? - kérdezte csodálkozva.
- Nem - feleltem kután.
- Haza vigyelek? Úgyis útba esik - ajánlotta fel kedvesen.
- Nem, köszi. Már megbeszéltem Ákossal, hogy elkisér. Talán majd holnap. - Mintha valami szomorúság félét láttam volna átsuhanni az arcán. - Na megyek gyorsan átöltözni, mielőtt a fiúk nekiállnak a zuhanyzásnak. Azt inkább kihagyom - mondtam nevetve.
Beszaladtam az öltözőbe, gyorsan átvettem az utcai ruhámat, majd elindultam kifelé. Mivel láttam, hogy Ákos már elment, gondolom kint vár. És jól gondoltam. Elindultunk hazafele, közben beszélgettünk és poénkodtunk. Otthon lezuhanyoztam, majd leültem olvasni. Időközben hallottam, hogy Krisz is hazaért.
- Holnap muszáj eljönnöd velem a parkba! - kiáltotta lentről.
- Ja, persze.. - válaszoltam, de nem is figyeltem a kérdésére, mert a könyvem egyik legizgalmasabb részénél tartottam.

Remélem, hogy elnyerte ez a rész a tetszéseteket. Tudom, hogy eddig még nem történt semmi izgi, de a következő fejezetben elkezdenek zajlani az események. Ha tetszett, akkot vote-olj és írd meg kommentben a véleményedet. :3