Küzdj a Szerelemért //Befejezett

° 19. Fejezet °

A buli.. 1/2

Szombaton az egész délelőttömet Papuccsal töltöttem. Elmentünk sétálni a hegyekbe. Régen túráztam már ekkorát. És úgy tűnt, hogy a kutyusom is élvezte.
Olyan 6 körül Lilla átjött, hogy együtt készülődjünk a buliba. Szokásához híven most is ő akart felöltöztetni. Na már most én ebbe úgy mentem bele, hogy csak az én ruháim közül választhat. Nincs egyetlen kihívó darabom sem.
- Nem..., nem..., nem. Ez sem jó... - keresgélt a holmijaim közt. - Nem hiszem el Eszti, hogy nincs egy normális, dögös szerkód..
- Abból kell választanod, ami van - vontam vállat kihívó vigyorral. Úgy erzem, ezt a játékot megnyertem. Nem fog tudni "villantós" ruhákat aggatni rám.
- Na jó. Legyen - állt meg hirtelen. Kikapott a szekrényemből egy szűk, fekete farmert és egy sima, szürke pólót. - Megoldom - motyogta, miközben felmarkolt egy ollót. Ajjaj... Ennek nem lesz jó vége.
- Lilla, ne merészeld.. - néztám rá szúrós szemmel az asztalomnál ülő barátnőmre. Nem tetszett az, ahogy ollóval a kezében a ruháimat méregette.
- Csak feldobom őket egy kicsit - mondta vidáman, majd nekiesett a felsőmnek. Hiába próbáltam kikapni a kezéből a "fegyvert", már nagyban nekiesett az "alkotásnak". Én csak fájdalmas tekintettel néztem a folyamatot, majd pár perc múlva a magasba emelte az immár késznek nyilvánított pólót. Nos.. Mintha egy oroszlán szájából szedte volna ki. Úgy ahogy van, az alsó felét levágta, így a hasam biztosan kivillan majd alóla. Nagyon is.. A ruhadarab hátán Lilla hosszú csíkokat vágott ki. Szinte már nem is takart ott semmiféle anyag.
- Ki van zárva, hogy én azt felvegyem... - motyogtam a pólómat bámulva.
- Ó, pedig nagyonis fel fogod venni - jelentette ki Lilla. Lehet, hogy rossz ötlet volt áthívni. Sőt, biztos. De igazából nem is hívtam. Jött ő magától. - Most jöhet a farmer.
- Lilla, kérlek ne tedd tönkre a kedvenc gatyámat - kérleltem mindhiába. Már neki is esett. Szörnyű volt hallgatni az olló csattogását és az anyagdarabok surlódását.
- Nézd meg - adta a kezembe a szétszabdalt farmeromat. Khm.. Mindkét comjánál vízszintes vágások díszítették, egészed a bokájáig. Nem is nézett ki annyira rosszul, csak talán a legfelső csíkok túl magasan voltak. Az az egy jó van a dologban, hogy a nadrág magasderekú. Így nem lesz kint az egész hasam. - Öltözz - noszogatott Lilla lelkesen.
- Nagyon muszáj? - kérdeztem elhúzva a számat.
- Megegyeztünk. Ezek a te ruháid - vigyorgott szemtelenül a barátnőm. Ez jó tanulság volt arra, hogy Lillával sosem szabad alkut kötni. Mert úgyis talál kiskaput.
Miután felvettem a szétcincált szettemet, elakadt a lélegzetem. Rá sem ismertem a saját tükörképemre. Nem volt olyan vészes, mint gondoltam. A hasam csak egy vékony csíkban villant ki a póló alól. A farmer.. Nos igen. Tényleg túl magasan kezdődnek a vágások, de még nem az ízléstelen kategória. Talán kimerek így menni az utcára.
- Húú.. Mesésen nézel ki - dícsért meg a barátnőm vigyorogva.
- Nem vészes.. - motyogtam bizonytalanul.
- Jó munkát végeztem - ajnározta saját magát büszkén. Ezen kénytelen voltam elröhögni magamat. - Na már csak egy kis smink kell rád és indulhatunk is.
Miután Lilla kent a fejemre korrektort, szempillaspirált és bordó rúzst, készen álltunk a bulira. Ő még egyszer utoljára csekkolta magát a tükörben. Úgy tűnik, rendben találta a fekete topját és tűzpiros szoknyáját. Még megigazította a szintén lángoló vörös rúzsát, aztán kijelentette, hogy mehetünk.

Mivel hűvös volt kint, felvettem a fekete bőrdzsekimet, aztán beszálltunk Krisz fekete BMW-jébe. Még szerdán megkértem, hogy vigyen el minket. Hisz ő is megy a buliba. Meglepetésemre ő is eléggé kicsípte magát. A sötétkék farmeréhez hófehér inget húzott, sötét haját pedig kissé bezselézte. Mit ne mondjak, jól nézett ki. És azt hiszem, ez Lillának is feltűnt. Szabályosan elakadt a lélegzete, mikor meglátta.
- Húha.. Fel ne faljátok egymást a tekintetetekkel.. - motyogtam nevetve, mire mind a ketten elpirultak. Szinte már nevetségesen összeillenek.

Már az utca elejéből hallani lehetett a dübörgő zenét. Sajnos már nem gondolhattam meg magamat, hogy visszaforduljunk.
Miután leparkoltunk az autóval, mind a hárman elindultunk Daniék háza felé.
- Most mondanám azt, hogy menj haza átöltözni.. - szólalt meg Krisz. - De gondolom ez a te műved - pillantott a legjobb barátnőm felé.
- Hát, meglehet.. - mosolygott Lilla.
Amint beértünk a házba, a dobhártyám majd' kiszakadt az ordító zenétől. Csoda, hogy a szomszédok még nem hívták ki a zsarukat.
- Hozok valamit inni - kiáltotta Krisz, mire mind a ketten bólintottunk. Tudtam, hogy csak üdítőt fog hozni, mivel ő vezet, engem félt, Lilla pedig azt kap, amit mi.
- Figyi.. Engem nem zavar, ami közted és a bátyám között van - mondtam Lillának mosolyogva. - Sőt, örülök nektek.
- Köszi - pirult el ismét a barátnőm. - De nincs köztünk semmi. Mármint jó lenne, de nincs - hadarta zavartan.
- Oké. Te tudod.. - vontam vállat sokat sejtő vigyorral.
- Csak nem rólam beszeltek? - kérdezte hirtelen Krisz, majd mindkettőnknek adott egy pohár kólát.
- Nem - vágtuk rá egyszerre. Talán ez kissé feltűnő volt.
- Oké.. - nézett ránk felváltva. - Lilla, jössz táncolni? - kérdezte végül a barátnőmtől.
- Megleszel? - fordult felém Lilla.
- Persze, menj csak - mosolyogtam rá bíztatóan.
- Oké - vigyorodott el izgatottan, majd a bátyám karjába kapaszkodva elmentek a tánctérre. Én kiittam a poharam tartalmát, azután pedig elmentem körbejárni. Csak remélni tudtam, hogy nem futok össze Mátéval.
- Szia, Eszti. Jó, hogy eljöttél - állt be elém hirtelen egy srác.
- Öhm, szia.. Te vagy Dani? - kérdeztem bizonytalanul. Ismerős volt az arca, de nem tudtam pontosan, hogy ki ő.
- Személyesen - mosolygott rám édesen. Egyáltalán nem néz ki rosszul a srác (szőke haj, kék szem), de valahogy nem az esetem.

Sziasztok. Megjoztam a kövi részt. Ha tetszett nektek, akkor vote-oljatok, esetleg írjatok egy kommentet. Néhány napon belül biztos hozom a buli folytatását. :3