Küzdj a Szerelemért //Befejezett

° 10. Fejezet °

A kórházban

Ádám nem nézett ki túl jól. Arca hófehér volt és az ajkai kiszáradtak. Lassan kinyitotta a szemét és rám nézett.
- Szia - köszöntem és még jobban rászorítottam a kezére.
- Szia - mosolygott grimaszolva. - Ez fáj - intett fejével a kezünkre.
- Jaj, ne haragudj - engedtem lazábbra a szorításomat. - Hogy vagy? - kérdeztem aggódó tekintettel.
- Őszintén?! Kurva szarul - jelentette ki. - Kösz, hogy mellettem vagy - próbált ismét mosolyogni, de a fájdalomtól megint eltorzult az arca.
- Igazán nem kell megköszönnöd. Tudom, hogy ha most én feküdnék itt, te ugyanúgy mellettem lennél - mondtam, mert tényleg így gondoltam.
- Persze. Ez egyértelmű - vágta rá rekedten.
- Hívok egy nővért. Látom, hogy fájdalmaid vannak. - Épp álltam volna fel, de a kezem után kapott.
- Kérlek, ne menj el - nézett rám aggodalmasan.
- Csak szólok egy ápolónak és rögtön jövök. Nem akarom, hogy szenvedj - mondtam és kisiettem a szobából.
- Elnézést - szólítottam meg egy nővért. - A barátomnak fájdalmai vannak, tudna esetleg adni neki valamit ellene?
- Persze, azonnal megyek. Mi a beteg neve? - kérdezte kedvesen.
- Hidas Ádám - feleltem rögtön.
- Rendben, hozok fájdalom csillapítót, 5 perc és ottvagyok.
- Köszönöm - hálálkodtam.
Visszamentem Ádám szobájába és leültem az ágya mellett álló székre. - Nemsokára jön a nővér. Hoz neked fájdalomcsillapítót - mondtam, miközben megfogtam a kezét.
- Köszöm Eszti - próbált erőltetni magára egy mosolyt. Annyira rossz volt így látni. Még mosolyogni sem tud a fájdalomtól.
Kis idő elteltével belépett az ápolónő és beadott Ádámnak valami fájdalom csillapítót, mikor megszólalt a telefonom.
- Egy pillanat és jövök, csak ezt fel kell vennem - mondam Ádámnak és megszorítottam a kezét, mielőtt elengedtem volna. Rápillatnottam a mobilom kijelzőjére és láttam, hogy Máté hív.

...📞...📞...
- Szia. Merre vagy? - kérdezte aggódó hangon.
- Szia. Ne haragudj, hogy nem szóltam előbb, de Ádám megsérült a meccs közben és bejöttem vele a kórházba - hadartam.
- Oh.. 10 perc és ottvagyok - jelentette ki, majd letette.
...... ....... ......

Eltettem a telefonomat és visszamentem. Leültem a szokásos székre az ágy mellett és ránéztem Ádámra. Máris jobban nézett ki. Látszik, hogy elkezdett hatni a fájdalomcsillapító. Tenyerem az ágy szélén pihent. Nem akartam megfogni Ádám kezét, mert Máté bármikor megjöhet, de hirtelen Ádám fogta meg az enyémet. Nem lettem volna képes rá, hogy elrántsam, így csak hagytam, ahogy volt. Negyed óra múlva megérkezett Máté. Amint belépett az ajtón, én gyorsan kihúztam a kezemet Ádáméból. Erre ő csak csalódott arccal nézett rám. Nem akartam megbántani, de mégis csak Mátéval járok..
- Szia - lépett oda hozzám Máté egy csókkal köszöntve, mire Ádám elfordította a fejét. - Jobbulást haver - szólt Ádámhoz.
- Kösz - biccentett válaszul.
- Mehetünk? - kérdezte Máté immár felém fordulva.
- Öhm.. Én nem megyek. Nem kellett volna idejönnöd csak azért, hogy hazavigyél - magyaráztam.
- Mi? - hőkölt hátra döbbenten. - Hát pedig azért jöttem. Nem maradhatsz itt éjszakára - mondta lekezelően.
- Már pedig pontosan azt fogom tenni. Nem hagyom itt Ádámot egyedül - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Oké, legyen. Felőlem maradj csak itt Ádámmal, de tudd, hogy ez nekem kurvára nem tetszik - mondta felemelt hangon, majd kiviharzott a helyiségből.
- Menj nyugodtan. Én megleszek - szólt kedvesen Ádám.
- Nem, ki van zárva, hogy itt hagyjalak - tiltakoztam. - Máté pedig menjen a francba, ha nem bízik meg bennem.
- Figyelj, én nem akarom azt, hogy most összevesszetek miattam. Menj utána, mert ha nem teszed, azt később még megbánod - mondta komolyan. És azt hiszem igaza volt. Ha most hagyon, hogy elmenjen, akkor az is lehet, hogy szakítunk és én azt nem akarom. Szeretem őt.
- Köszönöm - mosolyogtam rá Ádámra. - Utánamegyek, de visszajövök. Kizárt, hogy itt hagyjalak egyedül, sérülten egy kihalt szobában.
- Örök hálám - felelte cinkosan.
Kiszaladtam a szobából, le a lépcsőn és ki a főbejáraton. Futottam, ahogy csak a lábam bírta. Megláttam Mátét és odarohantam hozzá.
- Ne haragudj - suttogtam, miközben a nyakába borultam. - Nem akarok veszekedni veled, de nem hagyhatom itt Ádámot. Ezt meg kell értened - magyaráztam könyörgő tekintettel.
- Én is bocsánatot kérek. Nem akartam így beszélni veled, csak az indulataimat nem tudom túl jól kezelni, ha rólad van szó - mondta megfogva akezemet. Nem tudtam kibírni mosolygás nélkül. Ez nagyon aranyos dolog tőle. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Ő átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott. - Tudod mit? Holnap délelőtt érted jövök. Az úgy megfelel? - alkudozott.
- Tökéletes - feleltem és adtam neki egy utolsó rövid csókot. - Jó éjt.
- Neked is - mondta, azzal elsétált. Én visszamentem az épületbe és vettem egy kávét. Még csak 9 óra volt, így nem akartam elaludni. Bementem Ádámhoz és felvettem a szokásos pozíciómat. Leültem és megfogtam a kezét. Az egyik nővér azt mondta, hogy elvileg nem szabadna bent aludnom, de kivételesen megengedi. Nagyon aranyos volt. Körül-belül egy órát beszélgettünk Ádámmal, utána pedig elaludtam azon a kényelmetlen fehér széken. Reggel arra keltem, hogy rá vagyok dőlve Ádám mellkasára. Úgy tűnik, hogy az éjjel leborultam a székről.
Felültem, megigazítottam kócos hajamat és láttam, hogy Ádám engem néz.
- Öh.. izé, jó reggelt - köszöntem neki zavartan.
- Jó reggelt - válaszolta mosolyogva.
- Ne haragudj, de nem vettem észre, hogy eldőltem - magyarázkodtam.
- Semmi gond, nem keltem fel rá. Csak fél órája vettem észre. De hidd el, ez engem nem zavart - mondta hatalmas vigyorral a képén. Én erre köpni, nyelni nem tudtam. - Bocs, csak fel akartam dobni a hangulatot. Nehogy félre érts - magyarázkodott felemelt kézzel. Erre én csak beleboxoltam a vállába, mire eltorzult az arca.
- Jaj, ne haragudj! - kértem bocsánatot. Totál elfelejtettem, hogy meg van sérülve.
- Semmi gond.
- Várj csak - jutott eszembe hirtelen. - Ugye nem fájt az, ahogy rád dőltem? - kérdeztem aggódva.
- Kibirható volt - felelte legyintve. - Ameddig nem mocorogtál.
- A francba Ádám! - kiáltottam fel. - Miért nem ébresztettél fel? Én nem akartam neked fájdalmat okozni - mondtam aggódva.
- Eszti, nyugi. Semmi gond. Ne emészd magad emiatt - nyugtatott.
- Kimegyek kávéért és hívok egy orvost is, hogy nézze meg: nincs-e bajod - jelentettem ki, majd elhagytam a szobát.
- Elnézést - szólítottam meg azt az orvost, aki tegnap tájékoztatott Ádám állapotáról. - Rá tudna nézni Hidas Ádámra? - kérdeztem.
- Temészetesen. Gyorsan benézek még az egyik betegünkhöz, utána megyek oda is - válaszolta segítőkészen.
- Rendben. Köszönöm - mondtam, majd elindultam a kávéautomata felé. Vettem egy cappuccinot és a büfébe is benéztem egy pogácsáért. Elővettem a telefonomat és rákattintottam Máté arcképére.

...📞...📞...
- Szia - szólt bele a telefonba.
- Szia. Az neked jó, hogy ha két óra múlva értem jössz? Akkor még a szombati nap a miénk lehet. - kérdeztem.
- Persze, az tökéletes. Dobok egy üzit, ha ott vagyok és gyere majd ki a parkolóba.
- Oké, szia. - köszöntem el.
- Szia - felelte, majd lerakta a telefont.
..... ..... ......

Ádámmal eléggé elbeszélgettük az időt. Kaptam egy SMS-t Mátétól, hogy menjek ki, 5 perc és itt van.
Elköszöntem Ádámtól, óvatosan megöleltem, nehogy fájjon neki és lementem a parkolóba. Megláttam Máté kocsiját és beszálltam. Csókkal köszöntött, majd elindultunk.

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha így van, akkor kérlek vote-olj és kommentelj. Szép napot. :3