Küzdj a Szerelemért //Befejezett

° 12. Fejezet °

Egy újabb srác?!

Reggel Máté karjaiban ébredtem. Óvatosan felemeltem hasamról a kezét és odébbtettem, nehogy felébresszem. Kikecmeregtem az ágyból és nekiálltam kávét főzni. Beleöntöttem a gépbe a vizet és az őrölt kávét, majd vártam, hogy lefőjön. Reménykedtem benne, hogy nem keltem fel Mátét a sistergő hanggal, amit a kávéfőző ad ki. Ameddig vártam, kimentem és behoztam a reggeli újságot. Máténak mániája, hogy fél perc alatt átlapozgatja és közli, hogy nincs benne semmi érdekes, pedig el sem olvasta. Mikor kész lett a kávé, fogtam két bögrét és kiöntöttem. Mátééra nyomtam tejszínhabot, mert úgy szereti. A két bögrével a kezemben visszamentem az ágyhoz és lassan -vigyázva, hogy ne öntsem ki a poharak tartalmát- leültem.
- Máté - szólítgattam. - Máté, kelj fel - semmi reakció. Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Furcsa módon erre egyből felébredt és visszacsókolt.
- Hozzá tudnék szokni ehhez az ébresztéshe - motyogta mosolyogva.
- Neked is jó reggelt.. Itt a kávéd - nyomtam a kezébe a tejszínhabos adagot.
- Köszönöm - nyomott egy puszit a számra.
- Nincs mit. Mi a reggeli program? - kérdeztem.
- Nekem lenne ötletem - vágta rá és rátette combomra az egyik kezét és elkezdte felfele tolni.
- Én nem erre gondoltam - mondtam nevetve és félresöpörtem a kezét.
- Mikor kell hazamenned? - kérdezte.
- Hát, megígértem Krisznek, hogy vele töltöm a napomat, így szerintem két órán belül indulok - feleltem.
- Oké. Addig is reggelizzünk meg. Mit szólsz egy jól megpakolt szendvicshez? - kérdezte.
- Jöhet - kacsintottam rá.
- Egyből gondoltam - nevetett.
- Most kövérnek neveztél? - kérdeztem felháborodást tettetve.
- Jézusom, dehogy is! Téged még az sem tud kövérnek nevezni, aki nagyon akar. Gyönyörű alakod van és szép lapos hasad - mondta közelebb lépve. Én is tettem egy lépést felé és megcsókoltam. Máté átkarolta a derekamat és egyből visszacsókolt. Úgy érzem, megéri az a rengeteg edzés.
- Készítem a szendvicseket - mondta, miután szétváltunk.
- Szuper. Addig lezuhanyzom.
- Veled mehetek? - kérdezte sokat sejtetően.
- Nem - vágtam rá nevetve és elindultam a fürdőszoba felé. Miután végeztem a tisztálkodással, felvettem egy krém színű farmert és a kedvenc fehér pólómat. Kimentem a konyhába és helyetfoglaltam az asztalnál Máté mellett.
- Parancsolj - tolta felém az egyik tányért, rajta egy sonkás, sajtos, paradicsomos szendviccsel. A kedvencünk.
- Köszönöm - mosolyogtam rá és magam elé húztam a tányért. - Jó étvágyat.
- Neked is - viszonozta Máté, majd egy jó nagyot harapott a szendvicséből. Én is követtem a példáját.
Reggeli után összepakoltam a cuccaimat és elindultunk a házunk felé gyalog. Máté kezét az enyémre kulcsolta és úgy sétáltunk szorosan egymás mellett. Útközben megálltunk beszélgetni egy parkban. Vagy is A parkban. Ott, ahol összevesztem Kevinnel. Ma pedig este ugyanitt fogunk beszélgetni. Már ha sikerül és nem kerekedik belőle újabb vita. Kb fél órát töltöttünk itt Mátéval, azután hazakísért. Kinyitottam a bejárati ajtónkat és felmentem az emeletre.
- Hahó! Krisz, megjöttem - kiáltottam a szobája felé fordulva.
- Szia - köszönt a hátam mögül. Én ijedtemben ugrottam egyet. A lábamat majdnem bevertem a lépcső aljába.
- Jézusom! Ne ijesztgess már! - ripakodtam rá, majd beleboxoltam a karjába.
- Bocs - mondta vigyorogva, majd szorosan magához ölelt. Átkaroltam a nyakát és viszonoztam az ölelését.
- Hova szeretnél ma menni? - kérdeztem, miután elengedett.
- Hát, mivel vasárnap van, nagyon kevés hely van nyitva. De mit szólnál egy boxmeccshez? - kérdezte lelkesen.
- Úristeeeen! Szereztél jegyet a mai meccsre? - kérdeztem visítozva az örömtől.
- Persze, hogy szereztem. Hisz én vagyok KRISZ - felelte öntelten. Ezen csak nevetni tudtam.
- És hánykor indulunk? - érdeklődtem.
- Egy óra múlva. Ugye az úgy jó neked?
- Persze - vágtam rá vigyorogva és Krisz nyakába ugrottam. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
- Nagyon szívesen. Szedd össze a cuccokat, amiket vinni akarsz és szállj be a kocsiba. Előtte még beugrunk az egyik haveromhoz - mondta, miközben elindult fel az emeletre, a szobája felé.
- Oké - kiáltottam utána. Felmentem és is a szobámba és egy kisebb sporttáskába összeszedtem a telefonomat, a tárcámat, meg egy hordozható töltőt. Elindultam a konyha felé és ott készítettem egy csomó szendvicset. Bepakoltam még egy nagy másfél literes vizet is. Elindultam a kocsi felé, majd beültem az anyósülésre.
- Indulhatunk? - kérdezte Krisz, aki már a BMW-ben ült.
- Aha. De meddig leszünk a haverodnál? - érdeklődtem.
- Bence most költözött új helyre és megígértem, hogy segítek cipekedni. Néhány bútort kell felvinni, meg dobozokat. Várj meg a kocsiban. Fél óránál biztos nem tart tovább - válaszolta az utat figyelve.
- Megyek én is segíteni - jelentettem ki. - És ne mondd, hogy maradjak a seggemen, meg hogy csak egy gyenge lány vagyok.
- Nem akartam ezt mondani. Jól jön a segítség és te minden vagy, csak nem gyenge - dícsért meg kedvesen.
- Kösz - mosolyogtam rá. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a járdán. Egy tömbház második emeletét vettük célba. A lakás elég kicsi volt, de szép és egy embernek bőven elég.
- Csá - köszönt oda egy magas, helyes, fekete hajú srác. Gondolom ő Bence.
- Csá. Mizu? - lépett oda hozzá pacsizni Krisz.
- Szokásos. Pakolok. Ki a csaj? - intett felém Bence.
- A csaj nem más, mint a hugom, úgyhogy tabu - jött elő Kriszből a védelmező bátty.
- Eszti vagyok - mutatkoztam be.
- Á, sokat hallottam már rólad. Én Bence vagyok - nyújtotta a kezét udvariasan. Épp meg akartam rázni, amikor Krisz hirtelen odébblökte Bence kajrát.
- Nem! - kiáltott ránk.
- Mi bajod van, haver? - háborodott fel Bence. - Csak kezet akartam fogni vele.
- Te csak ne fogdosd a hugom kezét - fröcsögte Krisz.
- Jól van na. Eskü nem vagy normális.. - közölte Bence.
- Elég már! Krisz, te ne mond meg, hogy ki érhet hozzám és ki nem, Bence, te pedig ne kapd fel ennyire a vizet - szóltam rájuk, majd megragadtam Bence kezét és megráztam. - Inkább pakoljunk.
- Oké.. - motyogták mindketten.
Először a bútorokat cipeltük fel az emeletre, utána a nagyobb, majd végül a kisebb dobozokat. A berendezést Bencére hagytuk, de megígértük, hogy a meccs után benézünk, mert kíváncsi vagyok a végeredményre. Elköszöntünk és végre valahára elindultunk a meccsre. Amikor megláttam a hatalmas épületet, ahol a verenyt rendezik, egyből felszökött bennem az adrenalin. Krisz leparkolt és én kiugrottam a kocsiból. Megragadtam a karját és elkezdtem a bejárat felé húzni.
- Gyere már! Le fogjuk késni az első menetet - siettettem.
- Jól van, nyugi. Nem késünk le semmit.
Bementünk az épületbe, majd helyet foglaltunk a nézőtéren. Kb a tömeg közepén álltunk, így egyészen jól láttunk. Már nagyban tartott a meccs, amikor megláttam a tömegben Lillát. Odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
- Sziaa! - ordította, hogy halljak is valamit.
- Szia. Hogyhogy itt vagy? - kérdeztem.
- Erik megkért, hogy kísérjem el. Nézd, ott van. - mutatott az ajtó irányába.
- Odaköszönök neki, mindjárt jövök - mondtam hangosan.
- Oké - kiáltotta.
Elindultam Erik felé, hogy köszönjek neki.

*Krisz szemszöge*
- Szia, Lilla - köszöntem oda Eszti barátnőjének.
- Ó, szia Krisz. Nem tudtam, hogy te is itt vagy - mondta zavartan.
- Csak meg akartalak kérdezni, hogy milyen volt az este. Jól szórakoztatok Esztivel? - kérdeztem csak hogy beszélgetést kezdeményezzek.
- Mi? Te meg miről beszélsz? Eszti nem volt nálunk - mondta furcsálkodva.
- Akkor mégis hol aludt? - érdeklődtem ijedten.
- Nekem azt mondta tegnap, hogy Mátéval lesz - válaszolta könnyeden.
- Na az kurva jó.. És nekem nem is szólt! - csattantam fel.
- Hé, nyugi! Szerintem pont azért nem mondta el, mert tudta, hogy így fogsz reagálni. - Lilla a vállamra tette a kezét és mélyen a szemembe nézett. - Hagyd, hogy élje az életét és ne te dönts helyette mindenben. Eszti mindent megold. És te is élhetnéd az életedet. Például legyél többet Biankával - javasolta.
- Minek? Hisz nem a barátnőm - mondtam lazán.
- De én úgy tudt... - kezdte, de én közbevágtam.
- Már nem! De mindegy is. Menj vissza Elemérhez, Endréhez, vagy kihez. Hisz ő a pasid.. Én pedig lerendezem ezt a hugommal.
- Erik.. - nézett rám szúrós szemmel.

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a rész. Ha igen, akkor vote-oljatok, vagy írjatok egy kommentet. A kövi részben elég nagy balhé várható. :3