Küzdj a Szerelemért //Befejezett

° 6. Fejezet °

Nem kis meglepetés..

Szombat reggel.
Az éjjel szinte semmit nem aludtam. Forgolódtam és a randin járt az eszem. Kedd óta nem találkoztam Mátéval. Furcsa, de hiányzik a jelenléte, pedig még csak egyszer beszélgettünk.
Arra keltem, hogy a telefonomon el kezdett ordítani Shawn Mendestől a There's Nothing Holdin' Me Back. Rápillantottam a kijelzőre és láttam, hogy Ákos hív.

..📞..📞..

- Még aludtam volna.. - szóltam bele rekettes hangon.
- Neked is jó reggelt.. - motyogta Ákos.
- Mi olyan fontos, hogy fel kellett keltened?
- Gyere ki a házatok elé! Azonnal -szólt rám határozottan. Kezdtem megijedni. Csak nem történt valami baj?
- Miért? Mi történt? - kérdeztem ingerülten.
- Gyere ki a ház elé és meglátod - azzal lerakta.
....... ...... ......

Felvettem a köntösömet és a papucsomat, majd sietve leszaladtam a lépcső és ki az ajtón. Amint kiléptem, teljesen lefagytam. Még a lélegzetem is elakadt. Ott állt mindenki. Ákos, Lilla, Kevin, Krisz, Máté és az összes edző társunk, köztük Ádám. Még Zsolt is ott volt.
- Boldog szülinapoooot! - kiáltották kórusban. Én csak álltam ott a nyuszis papucsomban, pizsomában és köntösben. A szám is tátva maradt a csodálkozástól és meglepettségtől. Krisz odaszaladt hozzám, megölelt és átadott egy nagy csokor rózsát. Pontosan 16 szál volt egybekötve.
- Boldog szülinapot - mondta és adott két puszit az arcomra.
- Köszönöm - préseltem ki magambó nagy nehezen.
- Na mit szólsz? - kérdezte izgatottan. Némi gyermekded csillogást véltem felfedezni a szemeiben.
- Meglepődtem. Nagyon.
- Az látszik - röhögött ki.
- De örülök. Nagyon jól esik - mosolyogtam rá hálával telten.
- Az volt a cél - vigyorgott ő is.
- Nagyon szépen köszönöm mindenkinek - mondtam hangosan, hogy a hátrébb állók is hallják, majd hirtelen elindult felém három srác, akiket az edzésekről ismerek. Körém álltak, majd egyikőjük a lábamnál-, a másik a kezeimnél fogva emelt fel, a harmadik srác pedig a hátamat tartotta.
- Tegyetek le! - sikoltottam kapálózva. Úgy tettek, mint akik meg sem hallották. Ákos odalépett mellém és bekötötte a szememet egy fekete kendővel. - Ez emberrablás! - kiáltottam. Vegyes érzelmeim támadtak. Talán némi félelem társult a kíváncsiság mellé. Hallottam, hogy nyílik egy kocsiajtó, majd beültettek a járműbe. Az ajtót becsukták utánam és hallottam a zár kattanását is. Lekaptam magamról a kendőt, majd megláttam Mátét. Ott ült melletem egy LIMUZINban. Wow. Egy igazi limuzinban ültünk.
- Hová megyünk? - kérdeztem döbbenten.
- Először is hozzám, hogy átöltözhess és, hogy megreggelizzünk, aztán ahova csak kedved tartja - ismertette a tervet gyönyörű mosollyal és ragyogó barna szemekkel.
- Szuper. Éhen halok. De azt hogy érted, hogy hozzád? Egyedül laksz? - csodálkoztam el.
- Igen. Egy kis lakást bérlek nem messze a sulimtól - magyarázta közelebb vsúszva hozzám. Kissé kellemetlenül éreztem magamat pizsomában, miközben ő most is tökéletesen festett.
- Értem. Egyébként Krisz beleegyezett ebbe? Mert, ha nem, akkor biz.. - nem tudtam befejezni, mert közbe vágott.
- Tud róla, nyugi. Minden el lett tervezve és meg lett beszélve.
- Húha. Nagyon bízhat benned, ha elengedett minket kettesben.
- 11 éve a legjobb barátom. Akár az életünket is egymásra bíznánk. És te számára felérsz az életével. - Ezen elmosolyodtam.
Mikor megérkeztünk, kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. -Milyen figyelmes.- A csomagtartóból elővett néhány ruhát és odaadta.
- Ezeket Lilla készítette neked össze.
- Ajjaj. Köszi - vettem át a kupacot félve. Sosem járok jól, ha a barátnőm öltöztet fel..
Felmentünk a lakására és megmutatta a fürdőszobát. Bezárkóztam, majd megszemléltem a ruhákat. Egy szűk, fekete miniszoknya, egy lazacszínű blúz és egy fekete tűsarkú volt a zacskóban. Ezért még megölöm Lillát.. Inkább maradnék a pizsimben, de nem lehet. Hisz itt van Máté. Végül felvettem a ruhákat, de a magassarkút itt bent inkább nem. Megigazítottam a hajamat, majd egy laza kontyba fogtam. Kiléptem az ajtón és ott állt Máté, a falnak dőlve.
- Hűha! Csodásan nézel ki - mondta, miközben alaposan végig mért. Mindenhol..
- Öhm.. Köszi, de magamtól sosem vennék fel ilyet.
- Pedig örülnék neki - flörtölt szemtelenül. Válaszul csak mellkason taszítottam.
- Inkább menjünk enni. Farkas-éhes vagyok.
- Oké. Csak utánad - intett a konyha felé.
- Ó, milyen udvarias itt valaki..
- Mégis csak szülinapod van - vigyorgott kajánul.
- Szóval csak emiatt van? - kérdeztem, hogy cukkoljam.
- Nem, dehogy. Megígérem, hogy mindig ilyen leszek, oké?
- Oké - bólintottam, és nyomtam egy puszit az arcára.
- Csak egy puszit kapok? - kérdezte szomorúságot és enyhe felháborodottságot tettetve.
- Egyenlőre igen - válaszoltam titokzatosan. Beléptünk a konyhába és Máté még a széket is kihúzta nekem.
- Na és hova megyünk reggeli után? - kérdezte, miközben elővette a hűtőből a tojást és a sonkát.
- Nem tudom. Mindig is akartam egy tetkót.
- Mi van?? Ugye most szórakozol velem? - hökkent meg.
- Igen - nevettem el magam. - Hogy elhitted..
- Krisz a fejemet venné, ha egy tetoválással állítanál haza.
- Igen, az meglehet.
- Parancsol - rakott elém egy tányér sonkás rántottát.
- Köszönöm. Nagyon jól néz ki.
- Becsüld meg, ez a legextrémebb dolog, amit el tudok készíteni a konyhában.
- Hú, megtisztelve érzem magam.
- Szóval, van kivitelezhető terved? - kérdezte jól hangsúlyozva.
- Esetleg elkísérnél Székesfehérvárra?
- Mi dolgod van neked ott?
- Hát, a szüleimtől egy kiskutyát kértem a szülinapomra és oda kell elmenni érte. Fotón nagyon cukin néz ki - mondtam mosolyogva.
- Szuper. Akkor irány Székesfehérvár.
Miután megettük, én felvettem a magassarkúmat - ami egyébként irtó kényelmetlen - és kimentünk a limóhoz. Máté megkérdezte a sofőrt, hogy állatnak be szabad-e szállnia és azt mondta, hogy igen, csak tegyünk alá tálcát, vagy tegyük bele egy dobozba. Beszálltunk, majd megadtam a célállomást. Az út alatt végig beszélgettünk Mátéval és egyszer megfogta a kezemet. MEG FOGTA A KEZEMET! Addig el sem engedte, amíg meg nem érkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a tenyészfarmra.
- Jó napot - köszöntem oda az úrnak, akivel telefonon már beszéltem.
- Üdv - intett Máté is.
- Szervusztok. Papucsért jöttetek, ugye? - kérdezte a férfi.
- Igen. Eszter vagyok - nyújtottam a kezemet, hogy bemutatkozzak. - Már beszéltünk telefonon.
- Igen. Én Károly vagyok - mutatkozott be, miközben megrázta a kezemet. - Kövessenek.
Kivezetett minket a hátsó kertbe és megláttam Őt. Papucsot. Élőben még aranyosabb volt, mint a képen.
- Istenem! - kiáltottam izgatottan. - Mennyire édes! - Azonnal odaszaladtam hozzá és a kezembe kaptam. Még csak pár hónapos, így elbírtam, de mivel egy Német-juhász, később már nem fogom tudni ezt megtenni. Egy darabig még elvoltam vele. Máté csak állt ott mosolyogva és végig engem nézett. Mikor már eleget ujjongtam, odajött mellém és megsimogatta a kiskutya buksiját.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persz - mondtam, majd Károly felé fordultam. - Köszönöm szépen.
- Én köszönö - gondolom ezt a pénzre értette, amit már előre átutaltak a szüleim. Visszamentünk a limuzinhoz és betettem Papucsot a kutyakosárba, amit kaptunk. Én ültem középen, két oldalamon pedig Máté és Papucs. A hazaút jól telt, most nem beszélgettünk annyit Mátéval, mint odafele, mert folyamatosan Papucsot zaklattam. Annyira boldog vagyok, hogy végre az enyém lehet.
- Látom, nagyon örülsz neki - szólalta meg Máté rám pillantva.
- Igen, nagyon, de nagyon - feleltem levakarhatatlan vigyorral a képemen.
- Ha visszaértünk és kiraktuk nálatok Papucsot, akkor eljössz velem ebédelni?
- Persze. És én még azt hittem, hogy ez a nap már nem lehet jobb. - Máté válaszul csak megfogta a kezemet. Ez az apró gesztus nekem nagyon sokat jelentett.

Sziasztok! Remélem, hogy ez a rész is elnyerte a tetszéseteket. Ha igen, akkor vote-olj és írd meg kommentben a véleményedet.
A következő részben el fog telni pár hét és megláthatjátok, hogy mi alakult ki Eszter és Máté között. :3