Excuse me, Sophia! #parkjiminff

Epilógus

-Sophia szemszög-

Szia Sophia!

Amikor ezt elolvasod, én már nem leszek a közeledben, vagyis nem fogok veszélyt jelenteni rád. Egy hete fekszel kómában, egy hete vesztettelek el és ahogyan elvesztettelek, úgy én is elvesztem.

Sosem volt tökéletes a kapcsolatunk, mindig is rövid, de annál édesebb volt a mi szerelmünk. Olyan volt, mint egy tökéletes álom, amiből mindig én keltettelek fel. Ezt pedig teljes szívemből sajnálom.

Kérlek, vigyázz magadra, ha már nekem nem ment és hidd el, sokkal boldogabban fogsz élni nélkülem, mintsem velem.

Ne ejts miattam egy könnyet sem, mivel nem érdemlem meg. Csak gondolj rám úgy, mint egy gyönyörű hazugságra. Mert talán ez a legközelebb az igazsághoz.

Ne légy préda, légy elegáns, mint egy kígyó!

Szeretlek, Sophia! Viszlát, örökre. - Hogyan törsz össze egy pillanat alatt? Így.

-Minden rendben lesz, Sophie - sírt Tae is, miközben engem próbált nyugtatni.

-Mit fogok kezdeni egy gyerekkel? Hogyan fog felnőni apa nélkül? - faggattam a fiút.

-Mindent megoldunk, hidd el - szorított magához még erősebben.

-Legalább ti itt vagytok nekem - törölgettem a könnyeimet.

-Figyi, odakint ül öt fiú, szóval biztos lesz apja a gyerekednek - kuncogta a fiú.

-Szeretlek - öleltem magamhoz a V-t.

-Én is téged - bújt hozzám.

-1 hónappal később-

-Hit the road Jack and don't you come back no more, no more, no more, no more - énekeltem Jin-nel mosolyogva, miközben az ebédet készítettük az öt éhenkórásznak.

Négy hónapos terhes vagyok egy kislánnyal és a hasam egyre csak dagad. Talán boldognak mondhatom magam, a családommal újra felvettem a kapcsolatot, míg a fiúkkal egyre szorosabb a kapcsolatunk.

Jimin eléggé kényes téma lett nálunk, így nem igazán beszélünk róla. Főképpen azért, mivel semmit sem mondhatunk, a fiú eltűnt. Persze, néha add magáról életjelet, de ezen kívül semmit sem tudunk.

A fiúkkal közös megállapodás alapján, nem mondjuk el senkinek, hogy ki a gyerek apja. A szüleim sem tudják, de most először, rám hagyták a dolgot, miszerint ha elakarom, akkor elmondom. A gyereket Amerikába tervezem megszülni, de utána visszajövök a fiúkhoz.

A BTS jelenleg hat tagból áll. A rajongók nehezen, de elfogadták, hogy Jimin már nincs a bandába. S a lassú elfogadással, egyre magasabbra tör a Bangtan.

-Sziasztok - léptek be a fiúk a házba.

-De jó illatok szálldogálnak itt - karolta át a derekamat V.

-Tudod, a Konyhatündér mellett nem nehéz - kacsintottam Jin-re kuncogva.

-Na együnk - fogta meg a tálat Jin, majd az étkező asztal közepére tette a tálat.

Mindenki leült a megszokott helyére, miszerint én az asztalfőn, míg a többi fiú hárman-hárman jobb és bal oldalamon foglalt helyet. Mosolyogva várták, hogy szedjek magamnak, miszerint én kettő ember helyett eszek.

Nem igazán szerettem a felhajtást, ami körülöttem volt, de hat ellen nehéz nyerni.

-Köszönöm - mosolyogtam a rájuk, akik már nagyban tömték magukba az ételt.

-Mégis mit? - kuncogott Jin.

-Hogy itt vagytok - ejtettem egy halvány mosolyt, mire V letette az evőeszközt és mellém lépett.

-Csapatölelés! - ordította el magát, mire a maradék öt fiú is mellém lépett és ölelgetni kezdtek, pontosabban összenyomni, amit én csak röhögéssel tudtam díjazni.

Boldog vagyok azzal, akivé váltam?