Excuse me, Sophia! #parkjiminff

14.

-Istenem fogjátok be, vagy leveszem Jimin izzadt, büdös zokniját és a szátokba tömöm! - fenyegettem meg a két legfiatalabbat, akik a kemény szavak hallatán végre befogták a szájukat. 

Ezután még negyed óra utazás várt ránk, amit végre V és Jungkook képes volt veszekedés nélkül kibírni. 

-Itt vagyunk! - kiáltotta el magát Jimin izgatottan. -Sophie érezd magad megtisztelve, mivel a fiúk is most találkoznak először a családommal - mosolygott rám.

-Igazán? - néztem elképedve a fiúkra, akik egyszerre bólintottak.

Ezután kiszálltunk a kocsiból, majd miután mindenki megfogta a saját cuccát -kivéve én, mivel Jimin előbb felkapta a bőröndömet- bementünk a palotába.

-Sziasztok - lépett elénk egy szemüveges férfi, majd mosolyogva megölelte Jimin-t.  

-Szia apa - ölelt vissza Jimin, miután letette a bőröndjeinket. -Apa ők itt a Bangtan többi tagja, míg az egyedüli lány, Sophia - mutatott be engem, mire én tisztelettudóan meghajoltam.

-Jól halottam, hogy Sophia?! - jött az emeletről a hang, majd egy kiköpött Jimin futott le.

-Gyerekek ne szopassatok, most tényleg kettő Jimin-t látok? - pislogott nagyokat Suga. 

-Császtok, Jihyun vagyok - intett, majd rám vigyorgott. -Ő lenne tényleg a barátnőd? - nézett Jimin-re, akinek ugyanolyan szinten elállt a lélegzete, mint nekem.

-Nem - ráztam a fejemet.

-Az nagyon régen volt - bólogatott bőszen Jimin.

-Akkor lehet az enyém - röhögött fel Jihyun, majd átkarolta a vállamat és az emelet felé kezdett húzni. Én hátrafordulva eltátogtam egy segítséget, de Jimin apjával és a fiúkkal együtt röhögni kezdett. 

-Szóval ti itt fogtok aludni - nyitott ki egy ajtót, amin egy nagy Jimin felirat szerepelt. -Mivel nincs elég hely, ezért Jimin-nel kell aludnod, persze, hogyha nem gond - húzta el a száját.

-Nem probléma - rántottam meg a vállamat.

-Akkor hagylak kipakolni - mosolygott rám, majd becsukta a szobaajtót.

Mivel a bőröndöm még lent volt a földszinten, ahova nem tudom, hogyan lehet lejutni; ezért a szobában kezdtem nézelődni. A szoba teljes mértékben Jimin-es volt, hasonlított a lakására, de felfedezhető volt benne gyerekkora. 

Az ajtó mellett egyből egy íróasztal állt, ami felett egy könyvespolc lógott. Az íróasztal mellett a szoba sarkában egy TV állvány foglalt helyet, rajta pedig az eszközzel. A TV-vel szemben egy franciaágy helyezkedett el, míg az ágy mellett egy ruhásszekrény dekkolt.

Mégis engem legjobban az ágyon elhelyezkedő plüssállat gyűjtemény fogott meg, így nekifutásból az ágyra ugrottam. Majd nevetve egy mackót kezdtem szorongatni és elterültem.

Percekig csak feküdtem és beszívtam az ágyból áradó Jimin illatot, ami mosolyt csalt az arcomra. Aztán hirtelen benyitott a szoba tulajdonosa, kinek kezében a bőröndök voltak, majd ahogy meglátott, kiesett a kezéből saját bőröndje.

Óráknak tűnő pillanatokig állt az ajtóban mozdulatlanul, majd becsukta a szoba ajtaját és futva megindult felém, aztán rám ugrott. 

-Jimin - ordítottam súlya alatt, mire ő röhögni kezdett és ujjait hasamra rakva csikizni kezdett. 

-Nem menekülsz, a plüssállataim védelmében mindent megteszek - mondta komolyan, ámde arcán óriási vigyor volt, miközben egyre jobban csikizett és hogy védekezni ne tudjak, fogta és csípőmre ült.

-De én csak nézegettem - nyögtem ki nehezen.

-Ki mondta, hogy hozzáérhetsz az állataimhoz? - kérdezte nevetve. 

-Én? - néztem rá kérdőn.

-Szar válasz - rázta a fejét és tovább csikizett.

-Jó, senki - mondtam könnyes szemmel a sok nevetés miatt.

-Kérj bocsánatot - pillantott rám. 

-Sajnálom - forgattam meg a szememet.

-Nem-nem, puszit kérek - mutatott az arcára. 

-Felejtsed el - röhögtem fel, mire megint csikizni kezdett. -Megcsinálom - adtam fel a dolgot, mire a fiú elfordította az arcát a puszi gyanánt.

Ajkam körülbelül egy centire lehetett a fiú arcától, mire Jimin egy gyors mozdulattal felém fordult és ajkaink csókba forrtak. Én mellkasára tettem kezemet és úgy próbáltam eltolni magamtól, mivel csak azt értem el, hogy kezeimet fejem főlé szorította és úgy csókolt tovább egyre hevesebben.

Én ellenkeztem egy ideig, majd feladtam, mert bármennyire is próbálom tagadni, nekem ő kell. Vele vagyok boldog, akármennyi fájdalmat is okozott, okoz és fog okozni. Ő nyert, kettő éve és most is ő nyert. Mert beleszerettem tagadhatatlanul.

-Gyere - szált le rólam, majd a kezét nyújtotta, amit én elfogadtam. 

-Ő ki? - mutattam az íróasztalán helyet foglaló képre, amin egy nő volt.

-Az anyám - mondta morcosan.

-Ő nincs itthon? - pillantottam a fiúra kérdőn.

-Lassan 16 éve nincs itthon - mondta undorral az arcán, majd elfordította a képet.

-Sajnálom - mondtam szomorúan.

-Nem tudhattál róla - rántotta meg a vállát, majd rákulcsolt a kezemre. 

-Gyerekek, megyünk a partra - nyitott be Jihyun, aki összekulcsolt kezünkre nézve egyből  vigyorogni kezdett. -Megzavartam valamit? - húzogatta a szemöldökét.

-Nem, de én mindjárt megzavarom a fejlődésedet, szóval taka ki - mutatott Jimin mérgesen az ajtó felé.

-Jajj..Jimin ne legyél morci - húzta az agyát.

-Na most meghalsz - ordította Jimin, mire öccse kifutott a szobából, majd utána a bátyja is.

-Sophie, gyere - lépett be a szobába V mosolyogva, majd lementünk a földszintre, ahol a többiek vártak kivéve a két fiatalabb Park.

-Sophia, ráérnél egy percre? - lépett elém a Park apa.

-Persze - mosolyogtam rá, majd átmentünk a konyhába.

-Tudod, nagyon köszönöm, hogy itt vagy Jimin-nek, amióta elhagyta az anyja nem mosolygott valami sokat - húzta el a száját.

-Sajnálom, de Jimin igazándiból  a fiúk miatt, a BTS miatt boldog - mosolyogtam rá szomorkásan. 

-Sophia, az a fajta boldogság amit onnan nyer, az ideiglenes, a BTS sajnos nem örök -  húzta el a száját. -De ha lesz elég oka, akkor biztos téged fog választani - ölelt magához.

-Köszönöm; de ezt most mért mondta el nekem? - pillantottam rá kérdőn.

-Mert úgy éreztem, hogy ezt tudatnom kellett - mosolygott  biztatóan.

-Apa mehetünk? - dugta be a fejét Jimin, majd ahogyan meglátott rám mosolygott és átkarolta a vállamat.

-Menjünk - mosolygott az apa.