Excuse me, Sophia! #parkjiminff

10.

-Jimin szemszög-

Reggel fáradtan ébredtem. De egy kis lustulás után, kipattantam az ágyból. Mihelyst ma délelőttre nem volt semmi programunk, ezért úgy határoztam, hogy Suga felé veszem az irányt. Hiszen már elég rég beszélgettünk, meg más dolgom nem igazán akadt. 

-Szia - léptem be mosolyogva a rapper szobájába, de ahogy megéreztem a cigaretta füstöt a mosoly lehervadt a számról.

-Csá - felelte morcosan, miközben a cigit szívogatta, aztán a füstöt kifújta az ablakon. 

-Nem úgy volt, hogy leszoktál? - kérdeztem a fiútól, majd leültem az ágya szélére és felé fordultam.

-Nem jött össze - ült le velem szembe a fotelba és onnan folytatta tevékenységét.

-Mennyit szívsz el naponta? - faggattam a hyungomat.

-Változó - rántotta meg a vállát. -Alap az egy-két szál naponta, de megesik, hogy egy másfél doboz elfogy egy nap alatt.

-Nem jó ez így, Suga - ráztam a fejemet.

-Ha azért jöttél, hogy ezt elmond, akkor már mehetsz is - mutatott az ajtó felé. -Amúgy meg tisztában vagyok vele, hogy nem jó - fogta a fejét. -De ez sok nekem - kezdte masszírozni orrnyergét.

-Mi az ott? - pillantottam meg az éjjeliszekrényen egy kis dobozt, majd már el is indultam utána.

-Ne - próbált visszatartani Suga, de addigra már a kezemben volt a kis tároló.

-Altató - olvastam fel hangosan, majd a düh átjárta a testemet. 

-Megmagyarázom - kezdett bele a fiú, de én idegességemben pofon vágtam, mire ő a földre esett és arcához kapva sírni kezdett.

-Minek kell neked altató?! - ordítottam. -Megint megkísérled ugyanazt? - mondtam még nagyobb hangerővel.

-Nem tudok aludni bassza meg - bőgte, majd a fejét az ágy szélének kezdte verni. -Rémálmaim vannak és ha nem szedek altatót egyszerűen kikészülök - sírt tovább. 

-Sziasztok - lépett be mosolyogva Sophie és mögötte a többiek. -Mi történt? - futott Suga mellé, aki még jobban sírni kezdett.

-Rosszul vagyok - állt fel hirtelen a rapper, majd a fürdőbe futott és kiadott magából mindent.

-Yoongi, nyugi - simogatta Sophie Suga hátát, miközben ő okádott.

-Menjetek el - mondta Suga a WC-re támaszkodva. -Takarodjatok - ordította.

-Nem - ellenkezett Sophie. -Addig nem, amíg azt nem látom, hogy jobban vagy - nézett kérlelően a barátjára.

-Ha szerettek engem, akkor most kitakarodtok - mondta könnyes szemmel a fiú.

-Menjünk - nézett ránk RapMon, majd a fiúk sorban kimentek a helységből. 

-Suga, ez mért jó? - nézett rá könnyes szemmel Sophie.

-Most menj el - mutatott az ajtóra lehajtott fejjel.

-Nem kérheted azt, hogy magadra hagyjalak - sírta el magát.

-Menj ki - mondta lassan, majd a keze ökölbe szorult. 

-Gyere - ragadtam meg a Sophie kezét és az ajtó felé kezdtem húzni a lány. 

-Ne - sírt, de nem engedtem el és még határozottabban húztam kifelé. Már csuktam be az ajtót, mikor Suga idegesen az ajtóhoz vágott valamit, amitől az ajtó becsapódott és a tárgy darabokra tört. Sophie haját tépve csúszott le az ajtón a földre és egyre jobban bőgött.

-Gyere - húzta fel V a lányt, aki a fiú vállára dőlve sírni kezdett.

Ezután Jin szobájába mentünk, mivel RapMon megbeszélést akart tartani. Miután mi is megérkeztünk, a csöndes szobában, csak Sophie sírását lehetett hallani. Jungkook a fejét lehajtva támaszkodott a térdén, míg mi, csak magunk elé meredve néztük a földet. 

-Nem folytatjuk a turnét - nyögte ki RapMon. -Lehet, hogy ezzel elvesztjük az egészet, amit megteremtettünk, de inkább ezt vesztem el, minthogy egy barátomat. Ki ért ezzel egyet? - nézett körbe a fiú, mire mindenki a magasba emelte a kezét.

-Akkor ezt megbeszéltük, felhívom a menedzsert és hazamegyünk - mondta Jin.

-Kezdjetek el pakolni, mi a többit Jin-nel elintézzük - mosolygott ránk biztatóan RapMon. 

-Gyere - segítette fel V Sophie-t, aki még halkan szipogott. -Minden oké lesz, megígérem, rendben? - ölelte magához a lányt, mire ő egy kicsit bólintott.

Ezek után a leader és a legidősebb tag kivételével mindenki ment a saját dolgára, vagyis összepakolni.

-Sophia szemszög-

Eléggé gyorsan megvoltam az összepakolással, így miután segítettem V-nek elhatároztam, hogy visszamegyek Suga-hoz.

Felérve az alvó fiút pillantottam meg, aki nagy bőszen horkolt. Nem akartam felkelteni, ezért inkább halkan elkezdtem összepakolni a cuccait.

Miután végeztem a tisztálkodó szerekkel, jöhetett a ruha része. Ez egy fokkal nehezebb kihívásnak bizonyult, mivel szó szerint az alvó fiú mellett kellett sertepertélnem.

Az utolsó darabokat pakoltam, amikor Suga egy nagy nyögés után felém fordult.

-Szia - köszönt morcos hangján.

-Hello - intettem, miközben az utolsó inget is betettem a bőröndjébe.

-Hát te mit csinálsz? - nézett rám kérdőn.

-Hazamegyünk - küldtem egy biztató mosolyt. -Mindenki szerint ez lesz a legjobb számodra és a csapat számára - néztem a szemébe a reakciójára várva.

-Mi van akkor, ha kirúgnak minket? - pillantott rám kérdőn.

-Akkor együtt bukunk - rántottam meg a vállam.

-Értem - zárta rövidre. -Te megvagy  a pakolással? - kérdezte Suga.

-Igen - bólintottam.

-Sophia, fáradt vagyok - nézett rám szánakozva.

-Akkor aludj - mosolyogtam rá. -Még van időd bőven a pihenésre - biztattam.

-Aludj velem kérlek - nyúlt a kezemért.

-Biztos ezt szeretnéd? - néztem rá.

-Igen - bólintott, majd megragadta a kezemet és magára rántott.

-Suga, ez feltétlen szükséges volt? - röhögtem.

-Nem, de nekem tetszett - puszilta meg a fejemet. - Na de aludjunk - karolta át a derekamat és magához húzott.

-Rendben - bújtam hozzá.

-Sajnálom, ami reggel történt - bökte ki hirtelen.

-Suga, semmi gond - néztem fel rá, majd megsimogattam a fejét, mire kellemetlenül felszisszent. -Mi az? - néztem fejére, ahol egy nagy pukli éktelenkedett. -Basszus.. - néztem a fiúra.

-Nyugi nem olyan vészes - legyintett.

-Ezzel kezdeni kell valamit - ráztam a fejemet, majd kikászálódva az ágyból a fürdő mentem, ahol benedvesítve egy törcsit visszamentem a fiúhoz. -Ez majd leviszi a duzzanatot - tettem a pontra a nedves anyagot.

-Köszönöm - küldött egy mosolyt.

-De most aludj - simítottam végig az arcán.

-Csak akkor ha te is jössz - csúszott arrébb ezzel helyet adva nekem.

-Jól van - feküdtem le mellé mosolyogva, majd hozzábújtam.

-Köszönöm Sophie, hogy itt vagy nekem - ölelt át Suga.

-Nincs mit, de most pihenj - nyomtam egy puszit az arcára.