Excuse me, Sophia! #parkjiminff

4.

-Sophia szemszög-

Reggel pihenten keltem egy számomra ismeretlen helyen. Felülve V-t láttam meg, aki éppen fogmosással végzett.

-Jó reggelt - köszöntem a fiúnak.

-Szia - intett egy vigyorral az arcán. -Le kell ugranom Jungkook-hoz, pár cuccért, egy pillanat és itt leszek - lépett ki a szobából.

Én ekkor arra jutottam, hogy a jó dolog lenne átöltözni, így V ruhái közt kezdtem kutakodni.

Pár pillanat alatt kiválasztottam egy hosszú pólót, ami combom közepéig ért, így elkezdtem átöltözni.

Hátat fordítva az ajtónak elkezdtem levetkőzni, persze, csak a fehérneműmig, mikor is nyílt az ajtó.

-Ez gyors volt - kuncogtam, miközben tovább öltözködtem.

-Ööm..szia Sophia - halottam Jimin hangját, mire elámulva hátrafordultam.

-Szia - húztam fel gyorsan a ruhát. -V mindjárt ideér - hadartam el, majd leültem az ágyra.

-Akkor itt megvárom - ült le velem szembe egy székbe.

A csönd köztünk kínos volt és V igencsak nem akart visszaérni, így Jimin megtörte a csendet.

-És hogy vagy? - bökte ki hirtelen.

-Nem kötelező beszélgetnünk, szóval tartsad ehhez magad, kérlek - szűrtem fogaim közt.

-Jól van, csak kérdeztem - emelte fel védekezően a kezét.

-Ja mindig így kezdődik; te csak kérdezed, te csak mondod; aztán minden csak elbaszódik - mondtam idegesen, majd a fürdőbe mentem, persze, oda is utánam jött Jimin. 

-Most a bajod? Mi rosszat tettem? - nézett rám értetlenül.

-Hadd gondolkozzak - néztem Jimin-re. -Lélegzel, pofázol és a legrosszabb, hogy hozzám - soroltam a tényeket. 

-Szörnyű vagy - csóválta meg a fejét. 

-Én vagyok a szörnyű? - mutattam magamra elképedve. -Te voltál akkora pöcs, hogy a szakításunk után egy nappal, már egy másik lánnyal jártál, akin az én karkötőm volt - ordítottam idegesen.

-Tévedsz - nevetett fel. -Mivel az másfél nap volt és a mi karkötőnk - mosolygott önelégülten.

-Jimin, ez esetben te még nagyobb tévedésben élsz, mivel sosem volt olyan, hogy mi - nyomtam meg az utolsó szót.

-És akkor mi volt az...- kezdte de én a szavába vágtam.

-Az a három nap? Egy baszott nagy csalódás számomra - ordítottam teljesen kikelve magamból. 

-Te is tudod, hogy nem csak arról a három napról van szó, mivel az elejétől kezdve nem voltunk egymásnak semlegesek - ordította már ő is. -És még most sem vagyunk azok - mosolygott rám.

-Ne beszélj többesszámba - szűrtem fogaim között. 

-Ha nincs többesszám akkor marad a tehén - lépett közelebb hozzám. -Mert abban benne van a te és én - vágta rá,majd megcsókolt, mire én megpróbáltam erőset taszítani rajta, de ezzel csak azt értem el, hogy még jobban a falnak nyomott és a kezeimet is lefogta. 

Ajkai falni kezdték az enyémet. S nyelve bejutásért esedezett a számba. Amit egyre hevesedő csókjával megszerzett és eddig tartott, amíg ellenálltam neki. 

Kezemmel hajába túrtam, mire ő összefűzte ujjainkat  és kezeimet fejem fölé vezette, ezzel minden távolságot megszüntetett köztünk.  Befejezve a csókot jutott el az agyamig, hogy megcsaltam a barátomat, így hirtelen akkorát löktem Jimin-en, hogy volt elég időm elmenekülni előle.

Felkapva a kocsim kulcsát kifutottam a szobából, majd perceken belül a hotelből is és bevágódtam az autómba.

(Hallgasd a GOT7 - If You Do-t/ szerk.)

Sírva tettem meg az egész utat hazafelé és a házhoz érve, még jobban elkapott a bőghetnék, így egyből a szobámba futottam. Persze a többiek ezt mind látták, így Jackson egyből utánam futott, míg én magam mögött be nem zártam a szobánk ajtaját.

-Szívem nyisd ki kérlek - hallottam a halk hangját. 

-Nem megy - ráztam a fejemet, miközben az ajtó elé ültem. 

-Mi történt? Bántott valaki? - kérdezte féltőn.

-Nem - szipogtam. -Én bántottam valakit - sírtam tovább. 

-Ismerem őt? - faggatott tovább.

-Túl jól - s ekkor olyannyira bőgni kezdtem, hogy semmi hang nem jött ki a számon.

-Na jó nyisd ki az ajtót - ütött egyet az említett tárgyra. -Sophie, nyisd ki vagy betöröm - csapott még egyett, mire én kinyitottam az ajtót, aztán sírva az ágyra dőltem, majd a fejemet egy párnába temettem.

Mellettem besüppedt a matrac, majd pillanatokon belül Jackson simogatni kezdte a hátamat. Mire én még nagyobb undort éreztem magam iránt, így Jackson kezét lesöpörtem magamról.

-Mi a baj Kincsem? - kérdezte szomorúan Jackson.

-Te utáltál már valakit? - érdeklődtem szipogva.

-Hát nem gyakran - felelte.

-Engem utálni fogsz - ültem fel, miközben letöröltem a könnyeimet.

-Mert? - kérdezte félénken.

És ekkor kitálaltam, elmondtam neki az egész napot, miközben a történet végéhez érve a könnyeim egyre gyorsabban peregtek le arcomon.

-Megcsaltalak Jackson - suttogtam miközben a takarót bámultam.

A fiú lassan felállt az ágyról, majd percekig csak körbe-körbe járt, miközben a mennyezetet bámulta.

-Most menj el, oké? - mondta meggyötörten, miközben szemébe könnyek gyűltek.

Én hallgatva rá szó nélkül kimentem a szobából, miközben az arcomon csak folytak a könnyeim, bár semmi hang nem jött ki a számon.

Ezután bepattantam autómba és csak jártam a várost, miközben üvöltött a zene az autómból. Pillanatnyilag nem érdekel semmi, csak a zene, amit úgy próbálok elénekelni, hogy nem tudom a szövegét.

Beesteledett én pedig betértem egy kis  boltba, ahol majdnem minden alkoholt felvásároltam.

Ezutáni célpontom az üres Santa Monica Beach volt. Ahol hónom alá csaptam a szörfdeszkámat, míg másik kezemben egy üveg Jean Beam-et tartottam.

Leültem a deszkámra és úgy kezdtem a hullámokat nézni, miközben egyre kevesebb maradt az üvegbe.

Miután elfogyasztottam a palack tartalmát, jó messzire eldobtam, felálltam és két kezemet kitárva, kezdtem ordibálni a világnak:

-Mindenki bekaphatja - ordítottam lassan forgó nyelvvel, majd felkaptam a deszkámat és az óceánba ugrottam.

Az esti szörfözés önmagában nem lenne veszélyes. Alapvetően itt nem látod a hullámokat rendesen, így csak a tapasztalatodra hivatkozhatsz. Mert ha egyszer elmerülsz onnantól kezdve nincs mese. Az majdnem egyenlő a halállal.

Na most, én kellő képen ittam ahoz eleget, hogy ezt leszarjam, így neki is vágtam a hullámoknak.

A reflekszeim sokkal lassabbaknak bizonyultak, ami még a normál hullámoknál nem volt gázos. De végülis minden mindegy alapon, én nekivágtam az egyik legnagyobb hullámnak amit eddigi életembe láttam...