Ketten az esernyő alatt [BEFEJEZETT]

10. fejezet

Két fiú, elkerekedett szemmel tekintett ránk. Az egyik Natsu volt, a másikat Yoshino- nak hívták. Natsu, aki egy kicsit barátságosabb jellem volt, egy kis idő elteltével ránk kacsintott. Azonban direkt a jobb szemével tette, hogy a balján helyezkedő társa ne lássa. Kegyes volt Yoshino- hoz.

Yoshino arca fájdalmas kifejezést öltött. Egyfelől szomorú volt, másfelől mérges. Mindig is nehezen kezelte az érzelmeit. Legutóbb még nevetett, mikor Akane az első óráját próbálta volna megtartani az osztályunknak. Azonban azóta valami megváltozott és nem értettem, hogy mi lehetett az.

- Hogy tehetitek? - ordított fel, miközben öklét felém lódította.

Sikeresen hárítottam a csapást, majd kigáncsoltam támadómat. Yoshino a földre került, mire Natsu odaszaladt hozzá. Én távolabb léptem tőlük, Akane mellé.

- Gyere - segítette fel barátját Natsu. - Ezzel nem érsz el semmit.

- Tudom - mondta a fiú. Hangja búsan csengett.

Az ajtóhoz indultak, de utánuk kiáltottam.

- Ugye nem áruljátok el senkinek?

Yoshino visszanézett. Érzelmei az arcára íródtak, és nem távoztak onnan.

- Gyertek el hétvégén, a folyóparton rendezett fesztiválra. Akkor titokban tartjuk - mondta Yoshino. Ez volt az utolsó szava hozzám.

A két fiú becsukta az ajtót, mi pedig Akane - val egymásra néztünk.

Egy hét múlva, a folyóparton rendezett macürire mentünk. Kora nyár lévén a diákok igazán örültek, hogy legalább egy estére kikapcsolódhatnak és elfelejthetik a fáradalmas órákat, melyeket eddig is tanulással töltöttek, és ezután is azzal fognak, készülve az év végi vizsgákra. A városban számtalan gimnázium és középiskola volt, így nem csoda, hogy ezen az ünnepélyen is megjelentek a diákok, fiatalságuknak örülve. A barátnők és a szerelmespárok egymásba karolva sétáltak, vagy éppen egymással enyelegtek.

Én belém is csimpaszkodott egy kéz: oldalamon Akane jött. Mint lovagias férfiú, úgy kitartottam a jobbomat, Akane pedig belém karolt. Szorosan hozzám simult, és már szinte úgy éreztem, hogy kiugrik a szívem, ketrecéből.

Előttünk Yoshino és Natsu ment, együtt jöttünk erre a rendezvényre. Még mindig furcsának tartottam Yoshino viselkedését, de bele kellett törődnöm, hogy akármennyire is vagyok én okos, az emberek gondolatait nem találhatom ki.

Este volt, már késő éjszaka, és nemsokára következett a tűzijáték. A fesztivál még csak most kezdődött el igazán. A vízhez siettünk, hogy le ne maradjunk a műsorról. Hamarosan megérkeztünk a helyszínre.

- Szeretnék egy nagy, színes nyalókát - nézett rám pár perc múlva Akane. - Olyat, amilyet még azon az évekkel ezelőtti macürin együtt ettünk meg.

- Nem ér rá a tűzijáték után? - nyavalyogtam. - Mindjárt kezdődik.

- Azalatt akarom elnyalni, miközben a színes fénygömbök szertefoszlanak a sötét égen - magyarázta, miközben a nagy, besötétedett horizont felé intett.

- Hát jó - bólintottam rá.

Elindultunk négyen, egymásba karolva. Vidám társaság voltunk, egyedül egyikünk volt morcos: Yoshino. Ő még mindig feszültnek tűnt, és folyton- folyvást sanda pillantásokat lövellt felém és Akane felé.

Kisvártatva rátaláltunk az édességes bódéra. Akane- nak vettem egy nagy nyalókát, amire azonnal rá is vetette magát. Olyan volt, mint egy kisgyerek, aki hosszú idő után végre egy falat csokihoz jutott.