Ketten az esernyő alatt [BEFEJEZETT]

Prológus

Az eső szürkén szemerkélt, ahogy hazafelé sétáltam. Esernyőt szokás szerint elfelejtettem vinni magammal, pedig már megtanulhattam volna, hogy ha nem viszek, bőrig ázok. Egy sikátoron keresztül vezetett az utam, ahol szerteszét feküdtek a szemeteszsákok és a sörös-, illetve konzervesdobozok. Egyikbe nagy robajjal belerúgtam.

- Hülye eső- dörmögtem magamban, miközben azon gondolkoztam, hogy talán megelőzve a bajt, elmehetnék a lakásunk közelében lévő gyógyszertárba is, hogy vegyek valamit a még ugyan nem tevékenykedő, de hamarosan kiújuló megfázásomra.

A lakásunk a gimnáziumomtól nem messze, körülbelül tíz percnyi sétára feküdt, a város déli részén. Pontosabban nem a lakásunk, hanem csak a lakásom.

A szüleim hat éves koromban meghaltak egy autóbalesetben, majd tíz év múlva én is balesetet szenvedtem. Csak én túléltem, míg ők nem. A baleset előtt a szüleim egyik roppant fiatal barátja, aki csak öt évvel volt idősebb nálam, hozzám költözött és vele éltem, mint gondozómmal és gyámommal. Csakhogy a baleset következtében amnéziám lett és ő elhagyott. Már nem emlékszem sem az arcára, sem a nevére.

Kiértem a főútra. Egy- egy ember esernyője alá bújva eljutottam a következő mellékutcához, majd egy újabb sikátorba fordultam be. Az eső mostanra csepegőből zuhogóvá vált, én pedig egyre jobban káromkodtam.

Aztán bekövetkezett az újabb baleset. Mikor leléptem a járdaszegélyről, felbuktam.

Két órával később ébredtem fel. A fejem hihetetlenül lüktetett. Az eső már elállt és a kék ég nézett velem farkasszemet. Aztán észrevettem. Az eső még mindig esett, csak egy esernyő védett meg a hűvös, kopogó cseppektől.

Felültem. Szép, famarkolata volt, és egy név volt belevésve. Nagy nehezen kibogarásztam. Ez állt rajta: Haruiro Akane. Igazán szép név, bár elég nőies egy férfihoz képest. Ez ugyanis egy férfi esernyője volt. Ilyen kékes színű esőtakarót csak a férfiak hordanak ebben a városban.

Felálltam, és ekkor láttam meg az esernyő csúcsára tűzött papírfecnit.

"Jobban kéne vigyáznod magadra, szerelmem." - állt a papíron.

Elkerekedett a szemem. Szerelmem? Ki ez a férfi és honnan ismer engem? Millió és egy kérdés merült fel bennem, miközben az ismeretlen férfi esernyőjét a fejem fölé tartva hazaballagtam.

Az eső még két napon keresztül zuhogott, de már nem áztam meg. Védelmezőm parapléja megóvott.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szép napot! Nagyon remélem, hogy tetszett ez az aprócska kis szösszenet. Ha gondoljátok, megpróbálom folytatni. :D

Minden apró kommentnek örülök. :)
Ha tetszett, nyomj egy csillagot, kérlek. ;)