Fáradt vagyok

Hüakinthoszhoz

Nem ismersz.
Hogy is ismerhetnél?

Már második hete csak figyellek és egyre inkább megbizonyosodok róla, hogy fantasztikus vagy.

Az is csoda, hogy a nevedet meghallottam.
Elhatároztam, hogy Hüakinthoszként foglak emlegetni,
elvégre neked is virágneved van.
Meg úgy is mindent összekötök a görögökkel.

Rövid, barna haj.
Konstansan össze-vissza áll.

Egyszerű póló, rajta számomra ismeretlen bandanevekkel. Biztos órákig tudnál róluk mesélni.

Bő nadrág, a mai napon éppen kantáros.

Szemeid színéről még nincs tudomásom, ugyanis mindig túl messze állsz, de egyszer mindennek eljön az ideje.

Első ránézésre egészen kisfiús. Még alacsony is vagy.
És rettenetesen édes.

Kíváncsi vagyok mit gondoltál, amikor egyszer, még egy héttel ezelőtt az óra közepén rádmosolyogtam, hogy megnézzem az arcod, mert addig csak lefele néztél...

és milyen rettenetesen klisés volt, mert közben a fülesemben Hayley Kiyoko Pretty Girl száma ment és

annyira,
de annyira,
de annyira átéreztem.

Talán két hét múlva, amikor van rá esély, hogy újra találkozzunk,
vagy legalább egy légtérben legyünk
azt hiszem
meg fogok küzdeni a láthatatlan karokkal, amik odaszögeznek a székhez,

felállok,
szemedbe nézek
és köszönök.

Talán még be is mutatkozok.
Megdicsérem a ruhád.
Érdeklődök a zenekarról, akinek logóját a pólódon hordod.

Drága Hüakinthosz... bárcsak ilyen egyszerű lenne megtenni!

Csak le lennének a karok
azok az átkozott démonok
és bárcsak ne lepne el a szorongás
meg a remegés
amikor visszanézel.