Valami megnyughatatlan
Indul meg bennem
Mindig, amikor látlak.
Azóta, mióta hallottam.
Túlzottan ismerős volt,
Túl közeli,
Túl rémisztő,
Túl... valós.
Még mindig nem bírom elviselni,
Még ködös emlékeimben sem -
Nevetéssé fojtott zokogásod.
A mögöttem lévő padban,
Első óra német
Utolsó két percében,
Amikor már mindenki készült
És senki sem figyelt.
Tudod, hat éve ismerlek
Igaz, csak elméletben
Mégis valahogy nem áll össze,
Valahogy nem értem:
Ha egyszer hercegnek születtél
Miért akarsz oly' görcsösen
Miért ragaszkodsz, mondd
A csordához, a jobbágyokhoz?
Mit palástolsz?
Miért tetteted?
Bízz bennem, próbáltam,
Többször is, komolyan,
Nem lesz könnyebb.
Ezt a Herceghez!
Az elbukott trónörököshöz,
Ezt hozzád,
Teljes szívemmel:
Szerezd vissza címed,
Szerezd vissza koronád!
Még ha nem is látod
Itt vagyok, hidd el
Még ha nem is számít
Itt vagyok, látlak.
Jól leszel, ez fix,
Lang liebe der Prinz.
2018. 09. 30.
BẠN ĐANG ĐỌC
Fáradt vagyok
Thơ ca"nem talállak a tömegben így megkreállak és majd összegyúrlak hóból és álmokból" Belső monológok, versek, önsajnáltalás, áradozások és más hasonló csodák. 2017. MÁJUS - 2018. DECEMBER festmény: Die Jungfrauen (Gustav Klimt)
