Különleges vagy.
Más.
Más, mint a többi fiú,
más azoktól a tuskóktól, akikkel voltam "szerencsés" megannyi évet együtt tölteni.
Érzékeny vagy, gyengéd, okos, figyelmes, vicces és én
egyszerűen rettenetesen kedvellek...
De nem akarlak.
És kicseszettül szar érzés, hogy ezt meg kell magyaráznom, mert különben jönnek azok a kérdések, hogy:
De hát tényleg létezik barátság egy fiú és egy lány között? Tényleg?
De hát tudod milyen szívtelen lenne visszautasítani, ha egyszer elkezd többet érezni irántad?
Vagy, tudod, ahogy az egyik haverod mondta nekem:
"úgy látszik egész jól összemelegedtetek"
majd utána
"biztos akarsz tőle valamit"
És tudod mit? Igaza van. Akarok tőled valamit.
Akarok veled:
sétálni,
filmet nézni,
hülyülni,
beszélgetni könyvekről,
a világegyetemről,
kínos gyerekkori történetekről,
lányokról...
Szeretném ha meg tudnálak ölelni és barátok lennénk-
de nem akarlak.
Csak az a rohadék heteronormativitás ne nehezítené meg ennyire ezt az egészet.
ESTÁS LEYENDO
Fáradt vagyok
Poesía"nem talállak a tömegben így megkreállak és majd összegyúrlak hóból és álmokból" Belső monológok, versek, önsajnáltalás, áradozások és más hasonló csodák. 2017. MÁJUS - 2018. DECEMBER festmény: Die Jungfrauen (Gustav Klimt)
