visszanézek a padra:
pontosan háromszázhatvanöt napja
kétségbeesetten zokogtam
pont ugyanott.
pont ugyanott.
egy letört rózsafejet szorongattam és arra gondoltam,
amikor féltékeny lettem arra a másik lányra,
mert én veled akartam beszélgetni,
csak veled akartam sétálni
és veled akartam virágot lopni.
igen, lopni.
elvégre ballagás volt.
egy éve utáltam.
és utáltalak,
mert csak húz kilométerrel voltál odébb
de annyira éreztem, hogy többé nem foglak látni.
mert nem akarsz látni,
mert neked ennyi elég volt,
mert neked elég ha csak egy név leszek a régi ismerőseid között.
két éve.
napra pontosan.
akkor esett le, mit teszel velem
és valami mámoros naivitás lett úrrá rajtam...
talán a virágpor hatása.
elvégre ballagás volt.
ma van a hétszázharmincegyedik nap.
még magam is meglepődök közönyömön.
őszintén el is felejtettem volna,
de azt hiszem a sors fintora lehetett,
hogy úton kifele hátratekintsek-
arra a padra.
íme!
emlékezzünk hát a mai napon a halálraítélt szerelmekre!
adózzunk néma csenddel a hiú remény sírja előtt
a lopott akácok között!
...
bár, úgyse figyel senki.
mindenki mással van elfoglalva.
elvégre ballagás van.
YOU ARE READING
Fáradt vagyok
Poetry"nem talállak a tömegben így megkreállak és majd összegyúrlak hóból és álmokból" Belső monológok, versek, önsajnáltalás, áradozások és más hasonló csodák. 2017. MÁJUS - 2018. DECEMBER festmény: Die Jungfrauen (Gustav Klimt)
