Nem érzek semmit.
Te itt létezel mellettem a legcsodásabb valódban én pedig nem érzek semmit.
Őszintén nem tudom eldönteni, hogy ennek most örülök e, vagy sem.
Lehet, hogy kicsit abszurd is lenne, hogy ha éreznék valamit, elvégre alig ismerjük egymást,
de mintha hiányozna valami.
Néha diszkréten megtapogatom a szívem, tényleg dobog e még,
vagy már csak valami rejtélyes erő tartja bennem az életet.
Olyan vagy, mint egy virág.
Igen, szerintem ez a legjobb leírás rólad. Egy törékeny, csodaszép virág.
Egy olyan személy, akitől úgy érzem engedélyt kell kérnem, mielőtt megölelem és nem merem túl közel szorítani
mert félek, hogy azon nyomban összeroppantom.
Bármit megtennék, hogy ne aggódj a külsőd miatt,
hogy ne hátrálj meg a saját félelmeid miatt,
hogy ne kérj bocsánatot akárhányszor félreütöd a röplabdát,
hogy ne gondold akár egy percre is, hogy nem vagy elég jó.
A napjaim egyik célja lett, hogy megmosolyogtassalak, akár egy kicsit is.
Mert szeretlek.
Tudod, úgy plátóian.
VOUS LISEZ
Fáradt vagyok
Poésie"nem talállak a tömegben így megkreállak és majd összegyúrlak hóból és álmokból" Belső monológok, versek, önsajnáltalás, áradozások és más hasonló csodák. 2017. MÁJUS - 2018. DECEMBER festmény: Die Jungfrauen (Gustav Klimt)
