Amikor valami rossz történik, mindig elkezd fájni a bal vállam.
Negyedik napja vagyok külföldön.
Elviekben örülnöm kéne.
Nyaralok.
Elviekben.
Anyámék szétszedik egymást,
nem tudok menekülni
itt vagyok velük egy szobában
és nem sírhatok
nincs senki, akivel tudnék beszélni
a fejemben a Courtesy Call üvölt
egy szám, amit még elég régen hallgattam és csak az elejére emlékszem.
Fáj a vállam.
Tegnap a városban,
láttam két srácot,
ahogy kézenfogva sétálnak.
Az egyikükre tisztán emlékszek
vékony volt
zöld hajjal
kalappal
talpig feketében.
Egészen megörültem, majdnem rájuk mosolyogtam,
csak aztán apa beszólt valamit magyarul
és én inkább lehajtottam a fejem és úgy mentem el mellettük, annyira szégyelltem magam.
Aztán elkezdtem vitatkozni apával.
Fáj a vállam.
Nem bírok sírni és ez egy kicsit megijeszt.
Azokra gondolok, akikkel nem beszéltem, pedig kellett volna.
Azokra a dolgokra gondolok, amiket meg kéne csinálnom.
De nem tudom.
Üres a fejem.
Rosszul vagyok.
Ég a szemem.
Fáradt vagyok.
Elegem van.
Nem tudok sírni.
Fáj a vállam.
YOU ARE READING
Fáradt vagyok
Poetry"nem talállak a tömegben így megkreállak és majd összegyúrlak hóból és álmokból" Belső monológok, versek, önsajnáltalás, áradozások és más hasonló csodák. 2017. MÁJUS - 2018. DECEMBER festmény: Die Jungfrauen (Gustav Klimt)
