Monológok

Jég

Miért fáj?

Miért rossz és miért jó?

Miért akarunk mások lenni? 

Miért akarunk szembe úszni az árral? 

Mért nem vagyunk képesek elfogadni saját magunkat? 

Jég. Ott állok a befagyott tó tetején. 

Félek. 

Félek, ha lépek elsüllyedek, és örülnék, ha megtörténne. Örülnék, ha meghallanám a reccsenést. Egy kis hang csupán, majd egy nagyobb és körül ölel a megnyugtató sötétség. Egy régi barát. Egy ellenség kiből barát lett. 

Ott nem félek. 

De még mindig a jégen állok a fényben. A túloldalon te vagy. Odalent a szépség és az igazság. A másik oldalon a múlt. 

Te is olyan lennél, mint én? Neked is fáj? 

Logika, romantika, gyűlölet. 

Hogy ki kicsoda? Nem tudom. Mind én vagyok. 

Gyűlöllek, mert szeretlek. 

Szeretlek a szívemmel, de az eszemmel nem. 

Ez baj? 

Ez rossz vagy jó? 

Gyűlölöm. Gyűlölök mindent és mindenkit. 

De téged.... téged a szívem szeret. 

De még mindig ott állok azon a jégen és várom, hogy történjen valami. Csak állok.  

Három út, három választás. Ha szépséges igazságot választom, mind eltűntök, ha téged megőrülök. Ha a múltat? 

Akkor téged küldelek a jég alá. 

Keletkezett: 2016. októberében