Monológok

Írj

Két éved van! 

Elárulnád miért izgulsz? Miért hanyatlik a bizalmad napról napra? 

Talán... Mert... Rájöttél, hogy az élet nem mese? Hiszen mindig is tudtad! Ja, hogy tudtad, csak nem hitted. 

Ezért nézel rám így? Ezért várod a választ tőlem? 

Nem segíthetek.

A másod vagyok. Ám mozzanataid csupán csak utánozom. Nincs hangom. Sem hallásom. De látok és figyelek. 

Álomvilágban élsz bogaram. 

Álmodsz világokat, személyeket, szeretet, halált és újjászületést. Teremtesz. Hidd el. Szeretnek. 

Akkor miért adod fel? Haladj az úton, amit megálmodtál. A könyvek lapjain a szereplők talán meghátrálnak? A rákos lány feladja? Ne! Ne gyere azzal, hogy ott az író írja a szabályokat! Az életben nem mi írjuk a törvényeket, ez igaz. De a tényezőket, az ösvényeket, a tetteink befolyásolják. 

Tudom mit gondolsz. "hülyeség" Hitt és tett. Két év. Sok időd van. Leszel valami. Leszel valaki. Csak tenned kell érte. Ezt én mondom neked, aki nap, mint nap nézi félelemtől égő lelkedet. Elnyomod. 

Írni akarsz? Írj. 

Orvos akarsz lenni? Válj azzá. (És ha nem? Ha más? Az teljesen mindegy.)

Egyesítsd a kettőt. Tudsz írni. Amit egyszer beleírsz a történeteidbe megjegyzed örökre? Akkor mire vársz?! 

Tanulj, hogy megírd. Írj, hogy megtanuld.