Monológok

Az őrült én vagyok

Pályázatra beadott három novellából az első. A novellák közül sajnos egyik sem ért el helyezést :( De remélem nektek tetszeni fognak.

Hallod ezt?

Mit?

A sikolyt....

Hideg van.

A sötétség...

Növekszik.

Itt van! Ki vagy? Mit akarsz?

Hagyj vagy kibelezlek!

Hé... Tudod, hogy kerültem ide? Tudod miért?

Anna... Annával mentem moziba. Hazafelé menet egy kocsiból kiszálltak és elkábítottak minket. Mikor felébredtem Anna még élt. A szemem láttára ölték meg. A magasabb férfi sziket vett elő.

Hallod ezt?

Sikoltoznak.

Itt van...

A férfi belevágott a húsába. Sikítani akartam. Elmenekülni, visszakapni Annát.

Hallod ezt?

Nincs itt.

Elment.

Meghalt.

Amikor kisercent a vére csak megbabonázva bámultam. Undorodtam. Undorodtam attól... hogy tetszik a látványa. A férfi egyetlen egy vágással felnyitotta a hasát. Valami vörösesbarna izét szedett ki belőle. Szervkereskedők. Tőlem messze az asztalon egy kés feküdt. Megölték Annát. Szedik a szerveit. Összekötözött kezemmel az asztalhoz kúsztam. Feltápászkodtam és sikerült elvágnom a kötelet. A két férfi mögé lopóztam. Valami meleg folyt végig a csuklómon. Ahogy elvágtam a kötelet, magamat is megsebeztem. Vér csöppent a padlóra. Néztem, ahogy összekeveredik Anna vérével. Megszorítottam a kést, aztán.... Nem tudom mi történt. Csak arra emlékszem, hogy a két férfit kikötöztem... valahogy.

Hívhattad volna a rendőrséget!

Minek?! Hogy börtönben üljenek undorító szánalmas életük végéig?! Megölték Annát!

Most mi is olyanok vagyunk, mint ők.

Végig húztam a férfi mellkasán a pengét. Néztem ahogy a vér lefolyik a testén.

Még kedves voltam. Még.