Dallícia hősei: Az új lovag

9. Fejezet - A börtön történet

Az őrök erőszakosan lökték be Williamet a rácsok közé. A férfi morogva fordult hátra miután sikerült újra egyensúlyba hoznia magát, de nem sokáig, mert Lanarát közvetlen utána taszították be, aki megbotlott a saját lábában, és Bill derekán ért földet.
-Bo-bocsánat. Annyira sajnálom. Nem akartam. Jól van? -szabadkozott a hercegnő.
-Nyugalom kisasszony, minden a legnagyobb rendben -nyöszörgött Bill Lanara alatt -Ha szépen megkérem leszállna a gyomromról.
A hercegnő pironkodva lekászálódott a férfiről, aki megkönnyebülten felsóhajtott.
Phillipet és Bellanielt közös cellába zárták. A két egyén, mikor tudatosult bennük eme tény, utálkozó pillantásokat váltottak, és a ketrec két legtávolabbi zugába kucorogtak. Brian volt az egyetlen, aki szobatárs nélkül maradt, mivel az apró, büdös helyen heverő csontváz nem számított túl nagy társaságnak. A szőke nyelt egyet miután megpillantotta, és imádkozott, hogy lehetőleg ő ne erre a sorsra jusson. Egy ideig néma csöndben ültek, majd Phillip megszólalt.
-Még miben hazudtál nekünk?
-Jaj Phillip ne kezd már! -hangzott a szomszéd cellákból egyszerre.
-Nyugalom, barátaim -csitította őket Bellaniel -Nos az igazi nevem, mint kiderült Bellaniel O'lein-Brahanee. A Fairlight pedig a gyermekkori becenevem. Egyéb kérdés? -nézett felháborodottan a vörös felé.
-Milyen érzés volt elárulni a királyodat? -meredt maga elé a férfi gúnyos mosollyal. Megfagyott a levegő a cellák között. Brian egy kicsit elhúzódott a Bellától elválasztó rácstól, bosszúságára a csontváz ölében között ki. Lanara lehuppant Bill mellé a kényelmetlen vaságyra, és feszülten figyelte a következményeket. A lány a vörös helyett is büűntudatot érzett, hogy így, mindenki füle hallatára firtatja a fekete hajú magánéletét. Persze, Bellaniel figyelmét sem kerülte el a kérdés, dühösen felállt a sarokból, ahova bevackolta magát, és villaggó tekintettel a cellatársa felé nézett.
-Semmi közöd sincs az életemhez -lassan tagolta a szavakat, miközben kimért léptekkel a cella falának támaszkodó Phillipre összpontosított. Széjelebb nyitotta a karjait, és lilásfekete füst kezdett el körötte keringeni. Bellaniel próbálta visszafogni magát, ha férfi tudta volna, hogy hány féle kivégzési mód cikázott át a fején, akkor valószínűleg befogta volna a száját. Phillip nem tudta milyen sebeket tépdesett fel. A lány szemeit elhomályosította a könny, és a felvillanó emlékek sorozata. A férfi nem tudta mi az a fájdalom, nem tudta, hogy milyen érzés egy nap kettő fontos embert elveszteni, aztán elmerülni a gyász szürke, reménytelen mocsarába.
A vörös higgadtan állta a lány elborult tekintetét, csupán egy lépésen múlt, hogy egymásnak nem estek. Bill úgy érezte, hogy itt már közbe kéne avatkozni, nehogy az a kettő szétszedje egymást abban a ketrecben.
-Öhm, mielőtt fasírtot csinálsz Phillipből, elmondanátok, hogy mi ez a nagy felhajtás? -Bellaniel mérgesen húzódott el a férfitől, akit időközben a falhoz nyomott. A vörös  ropogtatta meg a nyakát meg az ujjait, majd Billhez fordult.
-Miből gondolod, hogy ő csinált volna fasírtot belőlem?
-Mert mondjuk ő tünde, és tud varázsolni? -erre csak mormogás volt a válasz.
-De, ha tud varázsolni, akkor miért nem varázsol ki minket innen, már unom, hogy egy csontváz ölelget -jelentette ki Brian kétségbeesetten.
-Mondjuk úgy, hogy a rács tünde biztos. Se ki se be -egy hangos "Ó!" kiáltás harsant a foglyok torkából, majd egy reményvesztett sóhaj.
-Kérlek, térjünk vissza az eredeti kérdéshez -szólt William.
-Miért, te nem jártál iskolába? -hitetlenkedett Phillip -A tünde polgárháború elvileg kötelező anyag történelemből.
-Ez igaz, a tanítóm biztosan mondta, de azzal ő se számolt, hogy a tanórán pihenem ki a társasági életemet -közölte Bill. A mellette ülő Lanara szemöldöke alig észrevehetően feljebb kúszott, miközben egy pimasz mosoly rajzolódott ki az arcán. A lány magában kuncogva elképzelte, ahogyan a tanító lelkesen magyaráz, észre sem véve a könyv fölött hortyogó Williamet. A vörös persze csak a szemét forgatta, és nagy levegőt véve kezdte ledarálni az anyagot.
-3987. március 12-én a Kristálypalotában zavargások törtek ki. 3987. március 14-én a lázadó csapatok a népből toboroznak katonákat. 3987. március 24-én a lázadó haddal a Kiégett-erdő mellett megveregett a palotai hadsereg, ezalatt egy merénylő csapat elragadta a betegeskedő királyt a csatatérről, és egy ezüstbányában szívenszúrta. Később derült ki, hogy a gyilkos a lánya volt. A tündék számüzték maguk közül a hercegnőt. 3987. ábrilis 25-én új király került a trónra Belcesar O'lein-Brahanee néven. Ez a történet dióhéjban, ha többet szeretnél tudni ajálhatom a Edgar Brice által írt tizedikes történelem könyvet. Ezt a fejezetet a 146. oldalon találhatod Tünde polgárháború címmel. Most már minden világos?
Bill emlékeiben felrémlett egy dolgozat, és egy hosszú kifogás-monológ, amit három óra gyakorlás után szavalt el a tanárnak, aki csak annyit mondott, hogy ezt az időt akár az anyag megtanulására is fordíthatta volna.
Lanarára pillantott megváltást várva. Abban bízott, hogy a hercegnő kisegíti, vagy legalább leállítja Phillip keresztkérdéseit.
Persze a hercegnőnek semmi kedve sem volt beleártani magát a történésekbe, és inkább élvezte a műsort. A lány nagy örömére síri csendbe búrkolózott a várbörtön, és a legérdekesebb látványosság Bellaniel volt, aki egy döglött patkányt rugdosott ki a rácsok között. Miután végzett, egy megkönnyebült sóhaj hagyta el a száját.
-Nem hiszem el -kezdte -Nem hiszem el, hogy az emberek, nem elég, hogy beleártják magukat mások problémájába, de rosszul adják át a történéseket az utókornak -bosszankodott. Így, patkány hiányában, csak a szürke port tudta rugdosni, de idegesség levezetésnek megfelelt.
Phillip a sarokban ült, és megpróbált tudomást sem venni a tündéről. A hercegnő tekintetét kereste, sajnos a lány éppen nagyban cseverészet Billel, a fiú gyerekkori baklövéseiről. A vörös arca csalódotságot tükrözött. Képes volt bevenni a csapatába egy gyilkost. Ez egy elszomorító tény. Mély sóhajtás következett. Azt latolgatta, hogy a fekete hajú mégis miért csinálta. Azt nem írta az a fránya tankönyv. Az apja pedig mindig ezzel a csatával példálózott, ha a fia, számára nem megfelelően cselekedett. Azt ültette fejébe, ha szabályt szeg, nem lesz jobb felnőtként, mint egy gyilkos, jelen esetben Bellaniel. Csak is az őszinteséggel, a bátorsággal és az engedelmeséggel vívhat ki otthon tiszteletet. Phillip arcára kiült a közönbösség. Eddig se kedvelte túlzottan a lányt, de így egyenesen gyűlölte.
-Jobbnak kell lennem nála -sutogta alig hallhatóan.
Utoljára még pislogott párat, majd elnyomta az álom.