Dallícia hősei: Az új lovag

13. Fejezet - Békülés, avagy a mesélő is elköszön

Williamnek kipatantak a szemei. A kellemes félhomály nem iritálta a szemét így nyugodtan nézelődhetett. Felismerte a bútorokat, a nehéz, szatén függönyt és a tartó gerendákat, de valahogy mégis más volt. Talán valaki kitakarított?
E pár perc megfigyelés ráeszmélt, hogy szörnyen hasogatt a feje, és az oldala is szúr. Mocorogva, próbált felülni, de helyette azt érte el, hogy még több testájékába nyilalt bele a fájdalom. 
-Bill, felébredt? -hangzott a jól ismert lágy hang. William mindenét megeröltette, hogy mosolyra nyissa a száját. A hercegnő letelepedett mellé az ágy szélére, és megfogta a kezét, közben méz édesen mosolygott.
-Mi történt? Hol vagyok? -kérdezte a férfi rekedtes hangon.
-Mérgezett nyilat kapott, ha nem találtuk volna meg olyan hamar... -a lány elfordította a fejét, és lopva letörölt egy könnycseppet -Abba bele se merek gondolni.
-Hogy kerültek oda a tündék?
-Bellaniel hívta őket. Az ő elmondása szerint, már előre látta a goblin király cselekedeteit, így miután Phillippel összevesztek, rögvest a Kristálypalotába lovagolt segítségért.
-A többiek hol vannak, kisasszony?
-Pihennek. Gray az istállóban. Phillip és Brian a szobáikban -a hercegnő alig tudta befejezni, kaparászás hallatszott az ajtón, majd kinyílt, és egy tollas fej bukkant fel. Majd Gray többi része is becsoszogott, őt követte Brian és Phillip.
A szürke az ágyhoz ügetett, majd a két mellső lábát ráragta. A hatalmas szárnyait megrezegtette, és majdnem felborította az egyik polcot.
-Hé, hé, haver, a berendezés marad! -nevette el magát Bill, ami erőltetett köhögésbe csapott át.
Brian a odaplattyant Lanara mellé, majd elvigyorodott.
-Jól megijesztettél minket! Hála az égnek, hogy éppségben vagy -a vörösre sandított -Phillip pedig mondani akar valamit.
A férfi morgolódott még valamit, majd a beteghez lépett.
-Bocsánatott szeretnék kérni. Hibáztam. Rosszul ítéltelek meg. Nem vagy rendbontó, hanem egy hős. Egy igazi lovag.
-Bocsánatkérés elfogadva -bólintott William. A vörös mélyet sóhajtott, és a hercegnő felé nézett.
-Elégedett, felség?
Lanara kajánul elvigyorodott, majd teljesen nyugodtan válaszolt.
-Még nem. Ott van például Bellaniel is -Phillip egy pillanatra megmerevedett, majd elkezdett sántikálni az ajtó felé, de az visszafordult.
-Brian, gyere te is! -utasította a vörös.
-De miért? Még maradni akarok -nézett fel a szőke lebigyesztett ajkakkal, és tágra nyílt pupillával. Úgy festett, mint egy kisfiú, akit az apukája korábban szeretne hazavinni a játszótérről.
Phillip fújatott egyet, majd belefogodt a magyarázásba.
-Azért, mert lehet, hogy felpofoz -itt hangsúlyt váltott -Tényleg ki szeretnéd hagyni?
A szőke felpattant, és mintha puskából lötték volna ki elrohant, majdnem fellökte az ajtóban szobrozó Phillipet "Az utolsó a lócitrom!"  felkiáltással. Miután elhagyták a szobát, Bill felnevetett.
-Hihetetlen, hogy ezek felnőtt férfiak!
Lanara Williamre sandított.
-Igen, hihetetlen.
Gray, aki eddig csendben figyelt, most bökdösni kezdte a férfi bal vállát.
-Egy sajnálatos hírt kell közöljek veled -lehorgasztotta a fejét -a lova elhullott a csatában.
-Oh, -szólt Bill meglepetten -szegény jószág. Annyi kalandot éltünk már át együtt.
A griff határozottan folytatta.
-Mint mindig, ebben is van valami jó. Mátol tiszteletbeli grifflovasnak számítasz, az én lovasomnak... Na mit szólsz?
Billt, ez még hirtelenebb érte, mint a másik kijelentés, és megpróbálta elővenni a lehető legvidámabb arcát, hogy nehogy lelohassza a madár lelkesedését.
-Nagyon jól hangzik -mondta, majd megsimogatta az állat fejét -Most pedig, ha megbocsátanak -kezdett fészkelődni az ágyában -Megyek megnézem, hogy hogyan sikerült Phillipnek düllőre jutni Bellaniellel.
A hercegnő felkacagott, majd elküldette Grayt egy mankóért, így újra kettesben maradtak.
-Tudja, még a lábaimnak semmi baja.
-Tudom, Bill, de még gyenge, nem kockáztathatunk meg egy esetleges megpotlást, vagy hasonlókat.
Eme mondatokat követően síri csend telepedett az apró szobába. A nyitott ablakon áthallatszódott a tücsök ciripelés. Lanara kinyitotta a száját, majd becsukta. Williamnek úgy tünt, hogy mondani kíván valamit, de hagyta, hogy a lány kezdeményezzen. A hercegnő felállt az ágyról, és átült egy karosszékre, amit Bill sehogy se tudott felismerni.
-Bill, kérem tegezzen.
William elmosolyodott a kérdésen.
-Szives örömest, Lanara.
-Csak Nara -tette hozzá gyorsan a lány -A barátaimnak csak Nara vagyok.
Ezek után Gray becsörtetett egy mankóval a csőrében. A szőke lány kisegítetette a férfit az ágyból, majd a karját átvetette a vállán, így támolyogtak ki a folyosóra.
A folyosó diszkrét kőcsipkével volt díszítve. A kopottas hatást keltő márvány mozik, tökételesen passzolt a sárgás márvány oszlopokhoz. Az egész hely egy kicsit hűvös volt, így a hercegnő egy hatalmasat tüsszentett. Pár perc barangolás után rátaláltak Phillipékre, akik nagyban beszélgettek Bellaniellel és egy másik aranyszőke tündével.
A tündeférfi magas volt és vékony. Ezüst színű páncélt viselt, oldalán vastag kardja lógott. Haja hosszú, szőke tincseit fonatba fonva viselte. Valószínűleg Bella egyik testvére lehetett, mert egyforma színű mélykék szemük volt.
A férfi mikor meglátta Williamet, megkerülte az éppen magyarázó Phillipet, majd elé állt.
-A drága hugom sokat mesélt önről, és a barátairól, és aki Bella barátja, az az én barátom is -mosolygott.
Bill enyhén meglepődött, de megpróbálta leplezni.
-Belci, -lépett mellé a fekete hajú -légyszíves mutatkozz be!
A férfi bólintott.
-Oh, míly udvariatlanság volt ez részemről -szabadkozott -Hadd mutatkozzak be, a nevem Belcesar O'lein-Brahanne.
William köpni-nyelni nem tudott.
-Maga a tündekirály? Ez hihetetlen! Felség, örülök, hogy megismerhetem!
-Szintúgy -válaszolta a tündekirály, majd magához húzta a hugát, és homlokon csókolta.
-Vigyázz magadra, Bellaniel! Most haza kell térjek, a királyném már biztos vár.
-Add át üdvözletem Romaynának! -búcsúzott a tündelány.
Belcesar megigazította az zafír berakásos ezüst koronát a fején, majd intett egyet, és távozott.
A hercegnő tátott szájjal nézett utána.
-Csinos korona -jegyezte meg.
A fekete hajú felé fordult, majd egy kaján vigyort öltött a képére.
-Csinosnak csinos, csak épp hamisítvány. Persze mindenről csak az én idrisim* bátyám tehet!
Erre már a bámészkodó Gray is felfigyelt, és tágra nyílt szemmel Bellaniel felé fordult, a többiekkel egyetemben.
-Vicces sztori, majd egyszer elmesélem -zárta le a beszélgetést a fekete hajú, és elsétált a keleti szárny felé.
-Mit jelent az "idrisim"? -tekintett fel Brian Phillipre értetlenledve.
-Brian, nézz utána! -válaszolta a vörös lesajnálóan.