Isteni csetepaté (P.J. FF)

3. Mi az isten?! Elismertek...2/2

Összefoglalva az elmúlt egy órát, kijöttem pihenni a tó partjára, pár hülye belelökött a tóba, emiatt elismert az apám, majd az anyám, és szépen lassan mindegyik főisten. Sőt! Apollón rám rakta a jelét, emiatt mindenki úgy tekint rám, mintha az Ő tulajdona lennék, leszarva az én véleményemet. Mert, hogy én biztos nem leszek egy rohadék istené, aki mellesleg elég szexi, de itt most nem ez a lényeg. És most itt állok és tartóm, miközben Ő egy újabb jóslatot regélt el. Amiben nem mellesleg szerepel a nevem. A jóslatok mióta mondanak konkrét nevet? És miért van olyan érzésem, hogy az egész jóslat szinte rólam szól? Annyira csak nem lehetek különleges. Hagyjuk már, Nelina! Most ismert el 12 isten, és az egyik a párjául választott. Ne áltasd magad!, jött elő elmémben a logikus énem. Ami eléggé fura, hogy magammal beszélgetek...Kezdek megbolondulni.

- Apollón! Előfordult már valaha, hogy egy prófécia megemlítette annak a személynek a nevét, akiről szól? - á, szóval nem csak nekem jutott ez eszembe...Nem rossz Hermész..

- Nem, ezidáig még soha - felnéztem rá, ami miatt furcsa módon hátrabicsaklott a nyakam, és láttam, hogy büszkeséggel a szemében néz rám.

- Engem nem is csak ez aggaszt...Azt mondja, hogy tizenharmadik olimposzi isten. Nyilván a főistenekre gondol, ámde belőlünk csak tizenkettő van - hallhattuk Zeuszt.

- Igen, ez felettébb különös, de szerintem Nelinára gondol. Emlékezettek a korábbi jövendölésemre... "tűz és víz lánya". Ez esetben, Poszeidón és Vesta juthatna eszünkbe, viszont itt van a társam is - felmordultam a szó hallatán, és durcásan néztem magam elé. Komolyan el kellene gondolkoznom, hogy milyen állatnevet szeretnék magamnak. - aki a tűz és víz leánya.. Illetve most a nevét is megemlítette, ami nem véletlen, ugyanis ilyen még nem történt 5000 év alatt - mindenki engem bámult, amitől kezdtem nagyon kellemetlenül érezni magamat.

- Azt mondod, hogy valamilyen furcsa módon a lányom a tizenharmadik főisten? - szólalt fel ismét a római.

- Igen, emlékezzetek csak a jóslatra. "hatalmas erő hordozója". Egy főisten ereje eléggé hatalmas.

- Emlékezzetek az első jóslatra! "Ősi titán, siralmas apa, életet lehelt belé a Pap". Kronoszt valaki feltámasztotta - sötétült el Hádész tekintete. - A kérdés, hogy ki lehet a Pap?

- Javaslom, térjünk vissza az olimposzra, és ott beszéljük meg ezeket a dolgokat - utalt finoman a körülöttünk lévő tömegre Héra. A félvérek közül Dionüszosz tört utat magának, undorító lila ingben.

- Natasha Dream itt marad a táborban? - tette fel számára a legfontosabb kérdést.

- Nelina Deam - kotyogtam közbe teljesen feleslegesen.

- Nem, Nelina ezentúl nálam fog élni - jelentette ki nemes egyszerűséggel Apollón, mire felment bennem a pumpa. Hogy képzeli ez a...?!

- Meg a jó büdös élet! Biztos nem fogok veled élni - szálltam vitába vele.

- De, fogsz.

- Álmodban, cicafiú!

- Az álmokat valóra szokás váltani - mosolygott rám mindentudón.

- Viszont nem mindig sikerül.

- Szerencse, hogy most igen. Nem nyitok vitát Nelina! Velem jössz és kész!

- Ez nem így működik Apollón!

- Muszáj ezt mindenki előtt, dulce?

- Nem kéne, ha nem lennél ilyen...ilyen..- akadtam meg.

- Milyen? - húzta félmosolyra a száját.

- Önfejű - morogtam.

- Lehet, hogy önfejű vagyok, de akkor is velem jössz, különben megnehezítenéd a védelmedet - komorult el.