Isteni csetepaté (P.J. FF)

11. Nem minden olyan, amilyen

Az elmúlt két napban nem voltam itthon, ha szeretnétek írok róluk egy kis élménybeszámolót:D Sikeresen összeszedtem egy jó kis napszúrást, de nem akartam tovább halogatni a fejezetet, így hát jó olvasást!:D

- Nem hallasz? Ki vagy te? - ismételte meg kérdését. Jobbnak láttam, ha válaszolok.

- Ne-Nelina Deam - kicsit dadogtam, de valljuk be...Ki ne lenne beszarva egy óriási oroszlántól aki beszél?

- Ismerősen cseng e név - járt körbe-körbe engem. - Miféle vagy te? - ez nehéz kérdés. Mi is vagyok én?

- Pár napja még halandó voltam. Aztán jött az a tökkelütött és felforgatta az eddigi életemet. Most jelenleg egy erejét irányítani nem tudó főisten - elviekben, tettem hozzá magamban.

- Te lennél az, akiről Shella beszélt? - állt meg előttem.

- Ki az a Shella? - ráncoltam össze szemöldökömet.

- Ő is különös lény, mint én, vagy ha rólad beszélt, akkor te is. Bőre színes, hangja csengő-bongó. És ha belenézel a szemébe, vag megérinted, megmutathatja az élet legfontosabb történéseit, egy-egy pillanatot a saját életéből vagy a te meghatározó pillanataidat.

- Hűha! - ámultam. - Ez csodálatos képesség, de ha jól sejtem ennek is megvan az árnyoldala.

- Nos igen. Sok-sok évszázada vadásztak rá a képességei miatt és nem csak a halandók. Egy ilyen menekülés során tévedt ide a ballangba és én menedéket ajánlottam. Megengedtem, hogy itt a hegyekben rejtőzzék el. Azóta itt él, míg a halandók és halhatatlanok halottnak hiszik.

- Izgalmas történet - csodálkoztam ismét. Ezek a lények vadászat tárgyai, nekem meg az a legnagyobb bajom, hogy meg kell mentenem a világot egy hatalomra szomjazó titántól...Na jó, ez lehet mégsem volt jó példa. De a lényeget értitek. - És mit mesélt rólam Shella?

- Hogy nem rég emelkedtél csak az istenek közé és máris megjelöltek, kiszabták hogy mentsd meg a világot és hogy anyád egy római. Ja meg persze, hogy megtaláltad Sylaris rejtett királyságát - sorolta fel a dolgokat.

- Nem csak, hogy megjelölt az a rohadék de egy zsarnok is - ragadtam meg az elejénél. - Még csak pár napja ismerem, máris eldöntötte, hogy én majd gyerekeket fogok neki szülni! - háborodtam fel. - Ráadásul még engem tart hibásnak, mert bezárt és én meg elszöktem a közeli vízeséshez. A fene gondolta, hogy pár órából két hónap lesz! Honnan tudtam volna hogy egy másik királyságban vagyok, ahol lassabban telik a rohadt idő? - éreztem, hogy a tűz megint kezd elborítani így mondandómhoz még hozzácsaptam: - Ráadásul a kibaszott erőmet sem tudom irányítani! - keseredtem el teljesen. Az oroszlán közelebb jött. - Nem akarlak megégetni - tényleg nem szerettem volna bántani.

- Ne aggódj, nem tudsz megégetni. Amíg ebben az alakban vagyok, a bundám megvéd. Szinte sérthetetlen. Gyere, dőlj ide, mesélek neked valamit - feküdt le mellém, a fejét a mancsára fektette én pedig óvatosan rádőltem oldalára. Annak dacára, hogy azt mondta nem tudom bántani, mégis féltem, hogy de, tudom. Amikor nem hallottam se szisszenést, és nem is húzodott el, puha szőrére feküdtem.

- Hogy érted azt, hogy ebben az alakodban? Van több is?

- Persze. Én sem kisoroszlánként bújtam ki anyám testéből - kacagott halkan. - Lehetek teljesen ember, vagy teljesen oroszlán. De azt is megtehetem, hogy csak egy-egy testrészemet változtatom át. Ezért tartanak szörnyszülöttnek. És ezért vagyok kitaszított. Aztán egyszer megkeresett a félvér testvérem, és kezembe nyomta az általad keresett nyílvesszőket is. Azt mondta apánk küldötte, hogy vigyázzak rá, és elmagyarázta, hogy mik ezek. Azóta páran már megpróbáltak levadászni a nyílvesszők miatt, de mint látod élek és virulok.

- Nos, én nem tervezlek levadászni - mondtam halkan. A fáradság kezdett eluralkodni rajtam, de még tartottam magam.

- Örömmel hallom - kacagott ismét. - Aludj nyugodtan, kicsi istennő! Nagy dolgok várnak rád eztán, de tudom, hogy erős vagy, és sikerülni fog - ásított ő is. - Ha pedig felébredtél megtanítalak, hogyan használd az erődet - reagálni sem volt erőm, a fáradság győzött, én pedig elmerültem az álmok tengerében.

¤₪¤₪¤₪¤₪¤₪¤₪¤₪¤₪¤₪¤₪¤

Amikor felébredtem már éjszaka volt, és én egy kanapén feküdtem. Várjunk csak! Egy kanapén? Tudomásom szerint egy barlangban kéne lennem, a földön. Ehelyett....igazából még mindig egy barlangban vagyok, ablak egy szál se, viszont örömmel látom, hogy a villanyt bevezették ide is. Igen, jól látjátok. Bevezették a villanyt Görögország egyik legrégebbi települése melletti hegységbe. Körbenéztem a szobában - mivel rendesen meg volt világítva, és igen, ezen nem tudok túllépni - a kanapén kívül még volt TV - na jó, ez már abszurd... - fotelek, könyvespolc, és két folyosó nyílt a kanapé mögött. Megint ezek a folyosók. És megint az én kíváncsiságom. A kérdés már csak az, hogy bal vagy jobb. Legutóbb azt hiszem a jobboldaliba mentem, akkor most irány a bal. Nekiindultam és mentem egyenesen az úton. A két oldalon 3-3 ajtó nyílt, szemben velem pedig egy. Először a baloldali ajtókat nyitottam ki, mindegyik egy üres hálószoba volt. A jobboldalin is bekukkantottam, azok fürdőszobák voltak. Biztos a hálószobákhoz tartoznak. Az utolsó ajtó zárva volt. Biztos nem akarja, hogy bárki bemenjen oda, rántottam meg a vállamat és fordultam vissza a nappali féle felé. A másik folyosón folytattam önmagam körbevezetését, ott két ajtó volt, és egy konyha. A konyha nem volt elválasztva semmivel, egy egyszerű háromfalú szoba volt. Ó, és azt elfelejtettem mondani, hogy a vizet is bevezették? Legalábbis vannak zuhanyzók, csapok és WC-k. Tovább mentem, a konyhával szemben lévő ajtót nyitottam ki. Egy fegyverraktár volt, mindenhol tőrök, kardok, gépfegyverek és íjak voltak. Mivel sejtettem, hogy nem itt vannak a vesszők - egy fegyverraktárnál egyértelműbb hely nem nagyon van. Kivéve, ha ez benne a csel... Mindegy, majd később kiderítem. Az utolsó ajtó felé fordultam, aminek a bejárati ajtónak kellett lennie. Ugye? Hiszen valahol be is kellett jönnünk. Kinyitottam az ajtót és...nem a bejárat volt. Egy edzőterem terpeszkedett, különböző kondigépekkel az egyik oldalán, és matracokkal kirakva a másikon. Az egyik futógépen egy aranybarna hajú srác dolgozott, valószínűleg ő lehet az oroszlán. Szóval ilyen emberi alakban...igen a szemei határozottan olyanok, mint a tegnapi lényé.

- Jó reggelt, álomszuszék. Vagyis inkább jó estét - vett észre és állt meg a futópadon. - Még nem mutatkoztam be, de a rendes nevem Samuel, vagyis simán csak Sam.

- Hát...az enyémet már tudod...

Ekkor lépteket hallottam és egy színes bőrű, csodaszép nő lépett be. Biztos ő lehet Shella. A bőre kék és zöld gyönyörű összetétele, haja lila és a szeme...egyszerűen wow. Mintha a csillagos eget néznéd.

- Ó, hát felébredtél? - mosolygott rám. - Shella vagyok, látó, és láttató (najó, lehet hogy ezt a szót most találtam ki, fogalmam sincsxD szerk.) Örülök, hogy megismerhetlek - intett egyet kezével. - Akkor? Indulhat a tanulás? 

Ezzel el is kezdődött életem egy újabb meghatározó része, ahol is elkezdtem megismerni az erőm minden fortélyát. És, hogy mi történt az elkövetkezendő négy napban? Az maradjon hármunk titka. A lényeg, hogy nehézségek árán, de megtanultam használni az erőmet, és bár még nem ismerem minden fortélyát, remek úton haladok hozzá.