The cheating ♡N.H.ff♡

3. Az utazás 1/2

- Anyuci! - rohant oda hozzám kicsi Lisa. - Induljuuuuuuuunk. - mondta széles mosollyal.
- Máris. - simítottam meg az arcát. - Kenneeeeeeeeth! - kiabáltam fel az emeletre. Szokásához híven, minden honnan ő az utolsó. - Itt a taxi, gyere már szívem!
- Jól van már na. - kiabálta le, majd megindult lefelé. Persze az összes csomag nála volt. Te jó ég... Lassan haladt lefelé, de az egyik bőrönd kicsúszott a keze közül, végig szántotta a lépcsőt és hangos puffanással jelezte, hogy földet ért. - Remélem nem volt benne törékeny... - húzta el a száját.
- Én is. - nevettem fel. Annyira szeretem amikor ilyen kis ügyetlen. Mikor leért, oda siettem hozzá és elvettem tőle a bőröndöket. - Szeretlek Ken. - mosolyogtam, majd megcsókoltam. A taxis dudálása szakított minket félbe. Ken belemosolygott a csókunkba.
- Én is téged Édesem. - mondta, majd egy újabb puszit nyomott a számra. - De ha most rögtön nem indulunk el, akkor a taxis elmegy és lekéssük a gépet. - nevetett. - Kislányom, nyisd az ajtót és vidd a csomagod. Gyerünk. - paskolta meg a seggét. Lis után Kenneth ment, majd én zártam az ajtót. Miután meggyőződtem, hogy minden rendben lesz a házzal, én is beszálltam a taxiba. Fél 6 volt, borzasztó korán...
- Jó reggelt! - köszöntöttem a taxist. - A repülőtérre, legyen szíves!

Körülbelül fél óra múlva már a bőröndöket húztuk magunk után. Én mentem elől és nagyon siettem, mert iszonyatosan hideg volt. A terminálba érve lassítottam a tempón, mert láttam, hogy Lis és Ken le vannak maradva.
- Jess, eszünk valamit? - bökött egy büfé felé a fejével. A gyomrom egy hangos korgással jelezte, hogy igen, ennem kéne.
- Ühüm. - mosolyogtam. Lisa leült egy asztalhoz és otthagytuk, hogy hozzunk valami ennivalót. A pult előtt Ken átkarolta a derekam, a csípőmre tette a kezét és az állát a vállamon pihentette. Imádtam amikor ezt csinálta. - Mit kérsz Kicsikém?
- Hááát ühm... - nézett körbe. - Nem tudom. - nevetett fel. Oda fordultam hozzá és a nyakát átkarolva, jó hosszan megcsókoltam. A nyelvem utat tört és egymáséval játszottunk. Egy köhintés szakított minket félbe. A pultos lány felvont szemöldökkel és unottan nézett ránk.
Tuti nem kívánt minket reggel 6:15-kor a háta közepére sem. Megértem.
- Mit adhatok? - kérdezte, majd a szemével végignézett Kenen. Ezt látva, szépen lassan Ken kezébe csúsztattam a kezem, azt, amelyiken van a gyűrű.
A lány vette a célzást, utána a pultot kémlelte csak.
- Na, Drágám, tudtál dönteni? - kérdeztem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Igen, igen. - nevetett. - Kérnék egy tonhalas és egy sonkás szendvicset.
- A lányunknak - néztem mosolyogva a lányra, mire gúnyos nevetéssel viszonozta, de én figyelmen kívül hagytam. - Lesz egy szalámis szendvics, egy dobozos kakaó és egy tábla csoki. Nekem meg egy rántott húsos, egy mentes víz. Kicsim, kérsz kávét?
- Uhh, igen. Jól jönne most. - kuncogott. Aaaahh, annyira szeretem.
- Oké, akkor lesz még két kávé is.
A lány kiszolgált minket, majd Kenneth oda vitte a szendókat az asztalunkhoz, mikor fizettem.
- Mennyi lesz? - kérdeztem.
- 18 euró 12 cent. - mondta. A gúny ott volt a hangjában. Kivettem 25 eurót a pénztárcámból, majd ledobtam elé.
- Köszönjük. - kacsintottam és elindultam a családom felé. A lány csak meghökkenve nézett utánam. Remélem vette a célzást a borravalóval és érzi, hogy hol a helye. Kenneth mosolyogva fogadott.
- Szép volt Kicsim. - kacsintott rám. Tudtam mire gondol, már akkor észre vette, mikor megfogtam a kezét.
- Köszönöm. - mosolyogtam "győztesként".
- Még 8 év után is van mivel meglepned. - nevetett. Hát igen. Nem ad rá okot, hogy féltékeny legyek. - Jess, tényleg köszönöm, hogy hozzám jössz és hogy vagytok nekem. Köszönöm, hogy 8 éve megajándékoztál engem egy gyönyörűséges kislánnyal, szeretlek Szerelmem! - mondta, mire én nyeltem egyet. Annyira sajnáltam...olyan jól estek a szavai és tudom, hogy minden egyes szava igaz. Elsírtam magam.
- Apuciii, megsirattad anyuciit. - mondta mosolyogva Lis. - Látod mennyire szeret? - ezen én is mosolyogtam már. Beleültettem a kicsi lányomat az ölembe, jó szorosan magamhoz öleltem és mélyen magamba szívtam az illatát. - Ti vagytok a legjobb anyu és apu a világon! - mondta, majd egy egy cuppanós puszit nyomott az arcunkra. Kenneth a kezem után nyúlt majd rákulcsolta az övét az enyémre. Így ültünk ott. Nagy boldog családként.
Mert azok voltunk. Soha nem tudhatják meg az igazságot! Nem áldozom fel ezt a tökéletességet magunk körül.
- Kérem, hogy az A6769Z Lisszaboni utasok, kezdjék meg a beszállást! Jó utat kívánok! - mondta egy női hang.
- Ezek mi leszünk. - mosolyogtam Lisa-ra. - Szedelőzködj kicsim.

Kenneth a bal kezemet, Lisa pedig a jobb kezemet fogta, így szálltunk fel a repülőre. Kicsit féltem, hogy Lisa félni fog, de nem, sőt...
- Úúú de szép! - ámult.
- Lis, ez még csak a repülő pályája. -nevetett Ken. - Ha elindul a gép és felszállunk, akkor lesz a legszebb!

Valóban így volt. Nagy ámulattal néztük, ahogy a repülő felemelkedik. Gyönyörű látvány volt, ahogy a hóval borította Londont, egyre kisebbnek láttuk. Imádtam Londonban élni... A felhők csodálatosan pompáztak alattunk, akár mint a habcsók. Csináltam néhány képet, majd követtem Kenneth és Lisa példáját és álomba szenderültem.

Lisa nyögdécselése keltett fel. Oldalra néztem és láttam, hogy alig bír már ülni a seggén.

- Mi az, kicsim? - kérdeztem aggódva, mire rám nézett és elvigyorodott.

- Semmi anyuci. Csak unatkoztam. - mondta kedvesen, nagyra nyílt szemekkel. - Nem haragszol, hogy felkeltél rám? - kérdezte.

- Dehogy haragszok, Lis. - mondta nevetve, majd megsimiztem az arcát. - Nézd apát. - mutattam Ken felé. Ő még aludt. Tátott szájjal. Édeseeeem. Még így is tökéletes.

- Hihi. - kuncogott Lisa. - Adhatok neki egy puszit? - kérdezte, mire bólintottam.
- Hmmmm, mi az? - kérdezte félálomba Kenneth. - Ott vagyunk már?
- Igen. - vágtuk rá egyszerre Lis-zel. Ken-nek kipattantak a szemei, mire rájött, hogy még a levegőbe vagyunk, felhorkant.

- Naaaaaa. - mondta morcosan. - Nem hagytok aludni? - kérdezte lebiggyesztett szájjal.

- De hiszen mindjárt ott vagyunk Szerelmem. - mondtam nevetve. - 22:37 van.

- Ohh, jól elaludtunk. - mondta mosolyogva. - Kimegyek mosdóba. - állt fel, majd kiindult. A lábammal elálltam az útját, mire felvont szemöldökkel nézett le rám. - Nincs kedved velem jönni? - húzta pimasz mosolyra az arcát.

- Lenne, dee... - mondtam, mire Lisa közbe szólt.

- Nem, nem apuci. - mondta, majd beleült az ölembe. - Itt nem szabad. - kuncogott. Kenneth döbbenten nézett rám, majd kacsintottam egyet.

- Igaza van a gyereknek. - mosolyogtam. - Siess vissza. - kacsintottam rá, majd utat engedtem neki. Mikor kiért a sorok közé, ráütöttem a seggére. Bosszúsan nézett le rám.

- Legalább ne kísérts, ha már egyszer "itt nem szabad" - rajzolt macskakörmöket a levegőbe. Felnevettem. Intettem az ujjammal, hogy hajoljon le.

- Bepótoljuk. - suttogtam a fülébe, mire ő elvigyorodott.

- Még átgondolom. - az eszem meg áll. Kis pimasz. - Szeretlek Jess! - mondta, majd megcsókolt.

Mivel késett a gépünk, így 23:57-ra értünk be a Lisszaboni terminálba. Gyorsan vettünk még szendvicseket, aztán beültünk egy taxiba. 15 perc múlva már ott is voltunk, bejelentkeztünk és Hétfő hajnali 1 órakor el is nyomott minket az álom a szállodai szobánkba.

Sziasztok!:3 Meg is hoztam a 3. részt! :) Kérlek Titeket, hogy hagyjatok magatok után jelet, mert nem tudom, hogy hogyan is viszonyultok a történetemhez. Látom, hogy vannak aktív olvasók, de ők sem jeleznek vissza:( Légyszíves, csak egy kattintás!:) Szóóóvaal vote, komi, köszönöööm :* Szép napot és jó olvasást! :) <3 #Niki