The cheating ♡N.H.ff♡

13. Január 20. Furcsa dolgok

Amikor Niall-ék megkértek arra, hogy tartsunk velünk a turnéra, nagyon megörültem. Mi kellhet az embernek még, mint az, hogy a szerelmével, a lányával és a közös barátaikkal egy fél éves turnéra tartson?! SEMMI! Érzem, hogy ez helyes döntés. Igaz, akkor fogok szülni, de vállalták a fiúk, nagyon aranyosan, hogy segítenek mindenben. Szerintem lesz elég dolgok a turnéval, de minden rendben lesz, tudom.

Kenneth még nem tudja, hogy babát várok...Úgy döntöttem Lisa-t otthagyom a fiúkkal, én meg elmegyek hozzá és elmondom neki. Az előszobában éppen a bakancsomat húztam fel, amikor éreztem, hogy valaki figyel. Hátra néztem és láttam, hogy Liam mosolyog rám.

- Mi az, Li? - kérdeztem tőle kuncogva.

- Gyönyörű vagy. - mondta, mire elmosolyodtam.

- Köszi. - azt hiszem el is pirultam. - Sietek vissza, jó? 

- Ne csináld Jess. Legalább engedd meg, hogy valamelyikünk elkísérjen. - mondta szomorúan. - Mi van ha újra Neked esik? Egyedül nem fogsz tudni védekezni... - igaza van. Ha újra nekem támad és senki nem lesz ott, hogy megvédjen, lehet bajom is belőle. Féltem is...De túl kell esnem rajta. Meg ráztam a fejem, majd odamentem hozzá, ő meg jó szorosan magához húzott. - Vigyázz magadra Kicsike. 

- Vigyázok. - mondtam, majd mosolyogva adtam egy puszit az arcára. 

- Hívj ha bármi van, oké? - kérte aggodalmasan, mire bólintottam és elindultam a kerten át a kapu felé. Január vége volt, tipikus téli nap, mínusz akárhány fok, még szerencse, hogy felöltöztem. Az utcára kilépve fejemre kaptam a kapucnit és elindultam a régi otthonom felé. Mondanom sem kell, olyan gyomorgörccsel lépkedtem, azt hittem, nyomban elájulok. Próbáltam magam nyugtatgatni a kisbabám érdekébe, de ahogy közeledtem, egyre jobban rám tört a félelem. Egyszer megálltam pihenni, mert szédültem egy kicsit. Leültem egy útszéli padra, hogy kifújjam magam. Egy idős néni jött oda hozzám.

- Jó napot kívánok Kedves! Jól van? - méregetett furcsán. 

- Jó napot, persze, csak leültem egy kicsit pihenni. - mosolyogtam rá.

- De nagyon sápadt kislány. Ne hívjak mentőt? - Kérdezte, mire megráztam a fejem. 

- Nem, dehogy is, tényleg jól vagyok, köszönöm szépen! - mondtam kicsit erélyesebben, majd felálltam és elindultam. Ha később kérdezi meg, akkor még jól is jön...

- Jessica. - mondta meglepetten Ken, mikor csöngetés után kinyitotta az ajtót. - Gyere be Kicsim, hideg van! - fogta meg a kezem és húzott be, a fűtött házba. Lesegítette a kabátom, majd lerúgtam a bakancsom. Kérdőn néztem rá. - Tudod a járást.. - intett a kezével a nappali felé. Bementem a szobába, majd leültem a kanapéra. Csendben körülnéztem és konstantáltam magamban, hogy úgy van, ahogy elmentem innen. Rettegtem...Ahogy beugrott újra és újra az, amikor apus akadályozta meg, hogy megüssön. Nem tudom elfelejteni...Ahhh...
- Ken, mégis mit csinálsz? - kérdeztem tőle, mert már vagy 10 perce nem szólt semmit.

- Mindjárt Szívecském. - kiáltotta a konyha felől. Mindegy, gondoltam addig elmegyek mosdóba. A lépcső tetején megállva, hajtott a kíváncsiság, így bementem a hálóba. Szét néztem, majd Kenneth éjjeli szekrényén furcsa dologra lettem figyelmes . Oda sétáltam, kezembe vettem és jó alaposan megnéztem a képet. Lis, Ken és egy nő van a képen. Ki a franc lehet az? Jobban megnéztem és akkor jöttem rá, hogy valahonnan ismerős az a nő. Szőke, kék szemű, csinos...MEGVAN! Maya Graham. Az állatmenhelyes nő! Te jó ég. Mit keres Ken és a lányommal egy közös képen? Meg mikor készülhetett ez??! Akkor ugrott be, hogy valószínűleg amikor Ken elvitte "sütizni és sétálni" a lányomat...Pff, a kis ribancához. Majd rákérdezek Kenneth-nél...
Elmentem pisilni, majd vissza a nappaliba, hogy ne legyek feltűnő, hogy eltűntem. Éppen hogy leültem, Ken jelent meg egy tálcával, rajta forró két teás csésze.