Álca mögött /BoyxBoy/

2.

A mekibe ülök és várom a barátaimat, akik màr vagy 10 percet késtek. Hirtelen beesnek egyszerre, zihálva. Na ebből az ember mire következtessen???
-Sziaaasztoook!-köszönök nekik vigyorogva. Persze Chrisnek egyből leesik, hogy mire gondolok.
-Haver kinéznéd belőlem?? Pont vele??-mutat undorodva a mellette álló lányra. Felnevetek.
-Te bárkivel. Már azt sem csodálnám ha Aidses lennél!-mondom neki, mire ő csak unottan kezd nézni, majd egy idő után feladja és nevetni kezd.
-Kösz haver! De tényleg!
-Na ti bugyuták! Együnk!-csapja össze a tenyerét Bella. Ezután mindenki rendel és zabáluni kezdünk.
-Te! Chris! Ma az idióta haverjaid lökdösték Dylent!-motyogja a lány, én pedig lefagyok. Megkértem! Külön megkértem, hogy ne hozza fel! Erre tessék!
-Miért lökdöstek öcsi?-néz rám.
-Azért mert neki mentem az egyiköjüknek.-hajtom le a fejem.
-Véletlen?
-Szerinted direkt??-nézek rá hirtelen.
-Gondolom nem...-bizonytalanodik el.
-Ennyi???-háborodik fel Bell, olyan 15 perc csend utàn. Ahj! Minek veszekszünk?! Fölösleges!
-Miért?! Mit csináljak?! Túl nagy a szád te kis kurva!!-pattan fel Chris, mire felé kapom a fejemet. Ilyet sohasem mondott még... Bellre nézek, aki könnyes szemekkel kirohan az étteremből. Felàllok a székből én is, majd az egykori barátomra nézek.
-Gondold végig mitcsinàlsz te barom!!-kiabàlok én is, aztán Bella után futok. Hozzájuk érve meg is pillantom a lépcsőház előtt sírdogálni. Odamegyek és átölelem.
-Shh. Ne sírj. Csak egy hülye vicc volt.-próbàlom vigasztalni.
-Elvette.-sír egyre jobban. Várj mi?! Ugye nem???! Akkor kinyírom!
-Tessék?
-Elvette.-ismételi meg.-Elvette a szűzességem és most meg ilyeneket mondd... Hàt nem érted?!-néz ràm kisírt szemeivel.-Csak kihasznàlt!!- ölel át. Egyre jobban csak sír, bennem meg felgyülemlik az ideg. Hogy tehette ezt vele??
~~~~~
Reggel arra ébredtem, hogy egy kis test rajtam szuszog. Rànéztem és mosolyogva kezdten simogatni. Megmozdult és ezzel nem lett volna semmi baj, ha nem dörgölte volna nekem magát. Ne értsétek félre. Én nem vagyok egy szex éhes barom. Csak hàt...azért màr én is szívesen megtapasztalnàm azt a bizonyos érzést.
-Jó reggelt!-pislog ràm vigyorogva.-És neked is...-dörgöli újra hozzám magát, mire nem bírom. Nyögök egyet.
-Nekem mennem kell.-mondom, majd kiszàllok alóla.
-Hé!
-Hm?
-Neharagudj...
-Semmi baj.-misolygok rá, majd elköszönök és nár megyek is haza. Sietnem kell...ma suli van...
~~~~~~~
A suliba beérve, sok lenéző pillantást kaptam. Nem érdekelt. Addig a pontig, amíg neki nem mentem...Chrisnek...
-Juuj!! A kis törpe belement Chrisbe!-kezdett röhögni az egyik haverja. Egy kisebb tömeg lett körülöttünk, de mi csak egymást néztünk.
-Sajnálom...-tátogta el nekem Christian, majd lökött rajtam egy gyengét. Csak néztem, hogy mi a szart csinál.
-Nem tudtad? A nagy fiúkkal nem kezdünk ki.-szólalt meg nyugodt hangon.
-Chris ne csináld ezt!-szólok rá, de ő egyre csak közeledik hozzám. Mit akar ez csinálni????
-Tudod tesó 1 év sok idő. Nagyon sok.-senki nem értette miről beszél, de én igen. És ha Bell itt van valahol a tömegben akkor ő is érti. 1 év. Ennyi van köztünk. Ennyi időt jàrtunk màs suliba. Ennyi idő alatt építette fel, azt ami most van neki. Ez a menőség. Ez a vezetés. 1 év... Gyorsan eltelt, de nekünk mégis sokat jelentett ez. Többet mint egy gyors vezérré vàlást. Nekünk ez jelentette a barátságunk végét. Szomoúan vettem róla tudomást. Mi már nem leszünk normális baràtok...
-Tudom. És megértem. Csak sajnálom. Nagyon nagyon sajnálom.-eme mondatom utàn, már el is viharzottam. Sajnálom, hogy így alakult, de a barátja vagyok/voltam, úgyhogy elfogadom a döntését...
~~~~~
Otthon ülve annyira unatkoztam, hogy úgy döntöttem, elmegyek kicsit Bellhez. Most itt vagyok vele, egy kissé kínos szituációban. Az ölembe ül és làtom a szemébe azt a bizonytalansàgot. Nem tudja mit tehet és mit nem. Közelebb húzom magamhoz. Ezzel asszem engedélyt adtam neki...

Kérlek komizz!♥♥