Álca mögött /BoyxBoy/

13.-Csak ne legyetek hangosak!

-Csak nem félsz?-kérdezi elbűvölően, drága Chriske...
-Nem...-távolodok el tőle bizonytalanul, de ő egyből visszaránt magához.
-Engedd magad Dylen...-kezd közeledni felém, de hirtelen ellököm magamtól.
-Nem!-mondom erélyesen, majd a konyhába indulok. Újabb hatalmas dörgés. Ugrok egy nagyot, de utána folytatom utamat, ugyanis nem akarok vissza menni Chrishez.
-Szia kicsim!-köszön anyu, amint belépek a konyhába. Ezek szerint hazajött előbb.-Nagyon durva vihar készülődik kint.-húzza el a száját, mire összerázkódok. Nemááár!
-Dylen! Gyere már vissza!-lép bele körünkbe Christian, de amint meglátja anyut, nagyot nyel.
-Chris! Drágám, te ilyenkor mit keresel itt?-néz rá anya összehúzott szemekkel.
-Csak átjöttem és vihar lett, Dylen beparázott és...gondoltam...ha nem lenne baj, itt maradnék estére.-pislog ártatlanul a mellettem álló fiú. Hát ez fantasztikus... Anyu nagyot sóhajt, majd megszólal.
-Rendben. Beleegyezek, de legyetek halkak!-mondja szigorúan, mire én eltátom a számat. Mikor észbe kapok, anyát már sehol sem látom. Most tényleg azt mondta amit hallottam??? Fúúúj!! Oldalra nézek és azt veszem észre, hogy Chris maga elé bámul vigyorogva.
-Arról ne is álmodj!-szólalok meg, majd felmegyek a szobámba.
Már előre félek az estétől...

Kérlek komizzatok és vote-oljatok!❤️❤️