2/4

1.1K 57 3
                                    

Kissé könnyes szemekkel közelített felém játékszerével, én pedig próbáltam egyre jobban elhúzódni tőle. Persze sikertelenül.

-Hiába menekülsz.-nézett végig rajtam szomorúan.

-Tudom. Én már beletörődtem, csak a testem nem.-rámosolyogtam és csak remélni tudtam, hogy bármit is tudok rá hatni. Oké, elég kevés esélyem van ellene, de azért próbálkozni szabad, nem? Kését eldobta és ajkaimra hajolva kezdte ízlelgetni puha párnácskáimat. Csodálkozva néztem pár percig csukva tartott szemeit, majd én is mozgatni kezdtem ajkaimat. Hihetetlen érzés volt újra a közelemben tapasztalni őt. Persze nem egészen erre számítottam, de azt hiszem ezzel a csókkal sok mindent helyre hozott.

-Bárcsak velem maradtál volna.-vált el ajkaimtól, majd mellkasomra hajtva fejét, kissé megpihent.

-Mi történt miután elmentem? Mi történt veled?-hajához tettem kezemet és gyengéden simogatni kezdtem. Sóhajtott egyet, majd belekezdett a történetébe.

-Egy ideig próbáltam bebeszélni magamnak, hogy sokkal jobb lesz nélküled, de persze ebbe egyre jobban beleőrültem. Volt egy csomószor olyan, hogy elmentem és vártam a házatoknál, aztán rájöttem, hogy te már nem is vagy ott. Anyám elküldött pszichológushoz, aki elég sokat segített nekem. A hiányodtól olyan lettem mint te. Mindenkin átmentem és nem érdekeltek az emberek. Hiányoztál. Borzasztóan fájt, hogy elmentél. Minden éjszaka sírva aludtam el és magamat hibáztattam minden miatt. Aztán összejöttem azzal az idióta ribanccal, aki velem volt a tárgyaláson. Kicsit jobb volt, mert vele tehettem bármit és ilyenkor nem jártál annyira a gondolataimba. Egyre híresebb lettem és végül itt lyukadtam ki. Nálad.

Álca mögött /BoyxBoy/Où les histoires vivent. Découvrez maintenant