Álca mögött /BoyxBoy/

11.-A Nagy Döntés...

DYLEN

Másnap reggel csak úgy kipattantam az ágyból. És, hogy miért??? Olyat álmodtam emberek...

Visszaemlékezés az álomra:
Egyre közelebb jött hozzám, de én a kötelektől mozdulni sem tudtam. Csakis kizárólag a felém közeledő sötét alakra kellett koncentrálnom. Szuper...
-Ne rángatózz. Úgy csak rosszabb lesz.-szólalt meg egy igen ismerős hangon. De ez nem lehet ő... Mikre gondolsz Dylen?? Hülyeség... Legalábbis remélem, hogy nagyon is az.
A kis gyanakvásom után, semmi nem tudta erről a rossz gondolattól elterelni a figyelmem. Persze csak addig, amíg meg nem éreztem mellettem besüppedni az ágyat. Amennyire csak tudtam eltávolodtam az alaktól. Persze ez őt nem akadályozta meg semmiben. Lassan pólóm alá nyúlt, majd elkezdett puha ujjaival lejjebb haladni. Figyeltem... Has, alhas, majd egy gyors mozdulattal gatyámba nyúlt. Összeszorított fogakkal vártam mit fog tenni, de nem semmit nem tapasztaltam. Sőt! Meleg keze eltűnt onnan lentről és azt hiszem egész testemről is. Egy kisebb kattanás félét hallottam, mire a szorítástól fájó szemeimet kinyitottam...és akkor kit láttam meg?? Hát persze... Ki is lehetne más mint Chris...

Visszaemlékezés vége:
Összerázkódtam ettől az álomtól. Pusztán a tudattól, hogy mi lenne ha együtt lennénk. Egyáltalán miért gondolok ilyenekre? Annyira vegyes érzelmek vannak bennem. Borzasztó egy állapot ez. Senkinek nem akarom ezt az érzést. Esküszöm... Viszont a másik fele, hogy néha arra eszméket, hogy kívánom őt. A legjobb barátomat. Ez undorító. De magam ellen mégsem harcolnak! Te métennéd?? Nem hiszem... Az ember tényleg ilyen pillanatokban döbben rá, hogy bizony néha óriási döntéseket kell hoznia... Amik természetesen meghatározzák a hátralévő életét. Én most bizony egy ilyen nagy döntés előtt állok. Nincs ebből kiút... Döntenem kell...