Álca mögött /BoyxBoy/

10.

~DYLEN~

Ahogyan anyám belépett az ajtón, egyből elfogott a rémület. Egyszerűen...felakartam pattani, de nem ment. Nem tudtam mozdulni. Teljesen lefagytam. És szerintem a felettem lévő baràtommal is ugyanez történt.
-Megjöttem kicsim!-veszi le a cipőjét.-Milye...-és igen. Megfordult. Kikerekedett szemekkel nézett ránk.-Ti meg...?? Ti mit...?? Ti mitcsináltok????-háborodik fel a végére. Jó, hát igen szépen nézhetünk ki... Chris gyorsan lepattan rólam és felveszi a pólóját.
-Nem történt semmi! Mi csak...Játszottunk és meleg volt, úgyhogy levettük a pólót. Ennyi!-mondja félig megijedve, félig pedig szomorúan.
-Aha, igen, persze!-mondja anyám hitetlenül, én meg csak magam elé bámulok. Még mindig levagyok fagyva...
-Dylen? Valami hozzászólás?-néz ràm anyám, mire én csak megrázom a fejemet. Most nem tudom mi lesz... Mivan ha anyám kitagad??? És apám mit fog majd szólni??
-Na jólvan fiúk! Chris most szépen menj haza!-néz a barátomra szigorúan anyám. Nagyot nyel, majd egy sziasztok elmotyogàsa után, szinte kifut a hàzból.
-Anya én...-kezdenék magyaràzkodni, de ő félbe szakít egy öleléssel. Meglepetten nézem a falat. 
-Kicsim...-vesz egy nagy levegőt, majd folytatja.-Nem az a baj, hogy meleg vagy. Csak rosszul esik, hogy nem mondtad el. Elfogadlak hiszen a fiam vagy!-ad egy puszit a fejemre.
-De anya! Én nem vagyok meleg!! Chris rám mászott! De ő csak egy barát!-kezdek magyarázkodni, mire édes anyám elneveti magát. Ez olyan vicces??
-Drága fiam! Hagytad neki. Inenntől kezdve már nem csak egy barát. Ha nem éreznél többet, akkor nem hagytad volna egy kis idő utàn sem.-mondja mosolyogva. Igaza van...Lehet tényleg érzek irànta valami màst. Nem csak barátságot...
-Köszönöm anya!-ölelem meg én is.-De kérlek apának még ne szólj...-mondom elhaló hangon.
-Nem fogok.-mosolyog. El suttogok még egy köszönömöt, majd a konyhàba megyek valami ennivalóért.

Kérlek komizzatok!♥♥