Álca mögött /BoyxBoy/

15.-Nem akarom.

Gyorsan kellett cselekednem, így felvettem egy gatyát és már rohantam is ki a zuhogó esőbe. Félmeztelenül...
Majd megfagytam, de nem érdekelt. Sokkal jobban törödtem azzal, nehogy Chrisnek valami baja essen. Bevallom, borzasztóan féltettem őt. Hallottam mögöttem anyám ijedt hangját, de ezzel sem foglalkozva futottam tovább a síkos úton. Megláttam magam előtt lassan sétálni egy alakot. Feltételezve, hogy Christian az, elkezdtem kiabálni.
-Chris várj!-szóltam oda. Egy pillanatra megtorpant, de aztán újra útra kelt. Ebből már tudtam, hogy biztosan az én barátocskám az.
-Kérlek!-tártam szét a kezemet tehetetlenségemben. Még mindig nem állt meg, így nagy erőt véve, oda futottam és megfogtam a kabátját. Ennek következtében elvesztettem az egyensúlyomat, ami nem is lett volna baj, csakhogy ő vele is ugyanez történt. Hátra esett, én pedig rá. Összeszorított fogakkal akart lelökni magáról, de nem engedelmeskedtem neki. Minden erőmet beleadva szorítottam le a piszkos földre.
-Hagyjál békén!-ordibált rám. És ekkor észrevettem, hogy arca nem csupán az esőtől nedves. A könnyek csak úgy hullanak a szeméből. Vajon miattam sír? Vagy valami más az oka a kisírt szemeinek?
-Chris...-törlök le egy éppen kicsorduló könnycseppet.
-Mit akarsz?-kérdezi szomorúan. Muszáj megtennem azt, amit nagyon nem akartam... Közeledni kezdek felé, de megállít.
-Ne. Nem akarom, hogy megcsókolj. Jobban mondva, nem akarom, hogy kényszerből csókolj.-mondja, majd egy hirtelen mozdulattal leemel magáról és a földre helyez.
-Menj haza, mert megfázol.-szipog egyet, aztán elindul a sötét, viharos éjszakába...Én pedig csak lefagyva nézem távolodó alakját...

Kérlek komizzatok!❤️❤️